Öt hónapja várja haza a feleségét Csocsesz: Amikor becsukom magam mögött az ajtót, démonokkal kell megküzdenem

Márciusban a koronavírus vette el Csocsesztól imádott feleségét. A korlátozások beszüntetése sokat segít a zenésznek, így főleg a munkára koncentrál, ám ha bezárul mögötte az ajtó, és egyedül marad a nagy házban, minden Gyöngyikére emlékezteti.

Otthon mindig az jut az eszembe, hogy mikor gyógyul fel a betegségéből és jön haza a kórházból, pedig az eszemmel jól tudom, hogy sosem fog – kezdte a Borsnak Csocsesz, akit nem hagytak magára a barátai a fájdalmában.

– Tudják, hogy egyedül vagyok a nagy házban, hiszen a gyerekek már kirepültek. Összefogtak és vigyáznak rám: folyamatosan hívnak, invitálnak a találkozásra, beszélgetésre. A barátok mellett a rajongók is rendkívül aranyosak velem, bármely részén járok az országnak. Odajönnek hozzám, simogatnak, részvétüket fejezi ki, de ha nem mondanak semmit, akkor is érzem rajtuk a szeretetet – mesélte a zenész, aki munkába temetkezve próbálja enyhíteni gyászát.

A barátok és a fellépések segítenek

– Hál' Istennek beindult újra az ország. Próbálom magam lekötni, hogy ne maradjon egy pillanatnyi időm sem gondolkodni a történteken. Saját magam menedzsere vagyok, komoly szervezést igényelnek ezek a munkák. Emellett készül a lemezem, sok új nóta született, most épp a borítót tervezem. Mellette a Muzsika Tv-n futó műsoromat sem adtam fel, nemrég forgattuk az új részeket. Rengeteg helyre hívnak koncertezni, hétvégenként hat-hét helyszínen is megfordulok. De persze az ember egy ilyen tragédiát nem tud egyik napról a másikra feldolgozni. Ahogy múlik az idő, úgy érzem, ez nem is fog enyhülni. Ezzel együtt kell élnem – mondta Csocsesz, aki a fennmaradó időt is igyekszik hasznosan tölteni.

– Van egy kaukázusi kutyám, nagyon szeretem, sokat vagyok vele. Nemrég ültettem cseresznyefát, amit még együtt terveztünk a feleségemmel, de csak most került rá sor – árulta el az énekes, aki mindent megtesz azért, hogy a közönség ne érezze a gyászát.

Álarcot visel, hogy ne lássák a fájdalmát

– Igyekszem egy álarcot fölvenni, hogy egyáltalán létezni tudjak. A sok évtizednek köszönhetően szerencsére a színpadon ki tudok mindent kapcsolni. Az emberek nem a szomorkodásomra kíváncsiak, és a legjobb tudásom szerint szórakoztatom őket. Aztán amikor becsukom magam mögött az ajtót, nekem kell a démonokkal megküzdeni– mondta megtörten.

Elmesélik neki a tragédiájukat

A zenész fellépései alkalmával is gyakorta hall hasonló szívbemarkoló tragédiát, átérzi mindenki fájdalmát.

– Sajnos ez a villám sok helyre becsapott a közeli és távoli ismerőseim körében is. Van egy kedves ismerősöm, aki a 35 éves fiát veszítette el. Nemrég találkoztam vele, maximálisan átérezzük egymás bánatát – mesélte.

Nagyon igazságtalan az élet, mert egy olyan embert ragadott el Csocsesztól, akit mindenki nagyon szeretett.

– Ő egy jó ember volt, soha senkihez nem volt egy rossz szava sem. A házban minden a kettőnk munkája, rá emlékeztetnek a tárgyak is. Ha hazaérek, az első dolgom, hogy meggyújtom a mécsest, friss virág van a sírjánál és otthon is azon a helyen, ahol szerette az idejét tölteni – zárta Csocsesz.