Bodrogi Gyula: Isteni csoda, hogy megúsztam!

Mint arról a Bors elsőként beszámolt, múlt hét csütörtökön munkahelyi baleset érte Bodrogi Gyulát. A Nemzeti Színház művésze a színpadon, próba közben egy dobogóról zuhant le. A művész a jobb oldalára esett, emiatt a válla, a bordái és a csuklója is zúzódott. A látványos esést követően a teremben tartózkodókban meghűlt a vér, azonnal mentőt akartak hívni a 87 éves színészhez, aki elutasította az orvosi kezelést, inkább hazament, hogy az otthonában lábadozzon. Sok időt azonban nem adott magának, szerettei tanácsa ellenére pénteken már forgatni ment. 

– Akármi történik velem, bárhogy sérülök meg, engem az öl meg, ha megállok, nem az, ha megyek – mondta vasárnap délelőtt Bodrogi Gyula a Bors megkeresésére, majd így folytatta: – Nem volt kérdés, hogy szombaton elmentem a naptáramba beírt forgatásra, és képzeljék, már színházi próbán is voltam azóta. Nehezebben járok, vannak izomláz szerű fájdalmaim, de megleszek – nyugtatta az olvasókat a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész.

Bodrogi Gyula nem szívesen beszél róla, de lapunk információi szerint a sérülése komoly gondokat okoz. Az esés következtében olyan fájdalmai vannak, hogy csak a bal oldalán tud feküdni. Emellett az ágyában akkora fájdalmak gyötrik, hogy csak a kanapén tud aludni éjszakánként. 

Amikor azt kérdeztük a művésztől, hogy legalább abba belement-e, hogy kivegyék a díszletből azt a dobogót, amiről leesett, hogy ne forduljon többé elő ilyen baleset, azonnal felháborodott.

– Miért vettük volna ki? A dobogó marad. Nem ő esett le rólam, hanem én róla – nevetett Bodrogi Gyula, aki bár vicces kedvében volt, természetesen tisztában van azzal, hogy nagyobb baj is történhetett volna. A művésznek meggyőződése, hogy a rutinjának és persze a szerencsének is köszönheti, hogy most nem gipszágyon fekszik valamelyik kórházban. 

– A három év tánctanulásnak és a négy év színművészeti főiskolának köszönhetem, hogy egyben maradtam. Megtanultam esni, gyorsan reagálni. Ezzel együtt, tulajdonképpen isteni csoda, hogy megúsztam! – zárta Bodrogi.