Weisz Fanni: Kitépném a hajam, annyira haragszom magamra!

Két év házasság után tavaly elvált, mindaddig nem tartotta a kapcsolatot a családjával. Most ragyog, és egy asztalnál ül az édesanyjával. Mi változott meg?

Valóban nagyon boldog és nyugodt vagyok, mert biztonságban érzem magam. Van egy új kapcsolatom, kibékültem anyukámmal, a családommal és végre ismét mindannyian együtt vagyunk.

Egy éve még sokan aggódtak önért, mert már betegesen vékony volt. Mintha most felszaladt volna néhány kiló…

Híztam öt kilót, amin magam is elcsodálkoztam. Hat éve pajzsmirigy-alulműködésem van, emiatt mindennap gyógyszert kell szednem, de a stressz sem volt jó hatással rám. Hiába ettem, semmi nem maradt meg rajtam. Most kiegyensúlyozott vagyok, jókat eszem, csökkentették a gyógyszer­adagomat is. Ezeknek együtt köszönhető, hogy elkezdtem kicsit hízni. Remélem, azért nem leszek duci…

De mi történt korábban? Nem tűnt fel, hogy a volt férjén kívül már senki, még a családja sincs ön mellett?

Nem foglalkoztam semmivel, se a családdal, se a munkával, csak a szerelemmel. Valójában csak szabad akartam lenni, kitörni a siket lány szerepéből, így minden, amit a családom a védelmemben mondott, inkább támadásnak tűnt. A mai napig nem fogom fel, hogy hol voltam évekig… Mintha eltűntem volna, csak Petivel foglalkoztam. Hosszú idő után aztán elkezdtem gondolkodni, feltűnt, hogy valami nincs rendben. Megkérdeztem magamtól: Hol van az anyukám, akivel mindig, mindent meg tudtunk beszélni, aki a legfontosabb volt számomra? Ekkor már a lelkem romokban hevert, de senkinek nem mutattam.

Hibáztatja a volt férjét a történtek miatt, vagy inkább önmagát okolja?

Kitépném a hajamat, annyira haragszom magamra! Szégyellem magam és csak elképzelni tudom, mit gondolnak rólam mások. Milyen ember lehetek, ha képes voltam elhagyni a családomat? Miután kibékültünk, anya látta, hogy a kapcsolatom a volt férjemmel és a családom hiánya mennyire megviselt: lefogytam és teljesen eltűnt a fény a szememből. Amikor megnézek egy korábbi fotót magamról, el sem hiszem, amit látok… De most boldog vagyok és nyugodt. Gondtalan vagyok, nincs problémám.

Ehhez bizonyára hozzájárul, hogy néhány hónapja új párkapcsolatban él. Milyen ember Gergő?

Való igaz, miatta is fülig ér a szám. Gergő 38 éves, komoly, nagyon okos és jószívű. Azt gondolom, most valóban igazi férfi van mellettem, aki végtelenül türelmes hozzám, jó apja a lányának, és igazán nagyszerű társam. Még csak kilenc hónapja vagyunk együtt, de úgy érzem, mintha már régóta ismerném. Mellette önmagam lehetek, bátorít minden téren.

Vele akár családot is alapítana?

Abszolút el tudnom képzelni, hogy Gergőnek gyermeket szüljek. Most még talán korai lenne, de mellette boldog és kiegyensúlyozott vagyok. Odafigyel rám, jóban van a családommal is és mindig észreveszi, ha a siketségem miatt valamit nem értek. Neki fontos, hogy megértsem, amit mond és mérges rám, ha az ő kényelméért úgy teszek, mintha érteném. Azzal, hogy ilyen figyelmes és segítőkész, a gátlásaim is kezdenek oldódni. Sokkal többet beszélek és Gergő is elkezdte megtanulni a jelnyelvet.