Fodor Zsóka örül, hogy eldobhatja a maszkot: Végre rúzsozhatom magam!

Fodor Zsókában nem maradt bizalmatlanság

– Jogosnak éreztem, amikor kötelezően hordani kellett a „vasálarcot”. Ha a kormány megengedi, hogy több ezer ember részt vegyen egy nagyobb eseményen, és nem látni rajtuk a félelem semmilyen jelét, akkor én is nyugodt vagyok. Aki mégis úgy érzi, hagyja magán. Én nem szerettem viselni, és boldogan nyúlok helyette a rúzsomért. Bennem nincs bizalmatlanság, viszont, ha Rusvai Miklós azt mondja, állj, akkor szó nélkül visszaveszem.

Gergely Róbert örül a szabadságnak

– Színházi emberként örülök, hogy a maszk nem kötelező a nézőtéren. Aki mégis abban érzi magát biztonságban, vegye fel. Én magam is, ha közösségi térben vagyok, azonnal nyúlok a zsebembe érte, mert ezt a mozdulatot már belénk nevelték. Amitől félek, hirtelen sok ember fedetlen arccal tömörül, miközben Európa más országaiban még mindig jelentősek a korlátozások. Szeretném, hogy ne éljük mindezt újra át, továbbra is mehessünk színházba, koncertekre, közösségi programokra. Kettős érzésem van, mert örülök a szabadságnak, az engedményeknek, de az agyamban a gondolat és a kezemben a mozdulat azt jelzi, még nem vagyunk száz százalékig biztonságban.

Kandász Andrea a körülményekhez igazodik

– Ez is egy felelősségteljes döntés nemcsak a kormány, hanem mindnyájunk részéről. Miután rengeteg ember között mozgok, mindig a körülményekhez igazodom. Be vagyok oltva, mégis, ha a forgatások miatt kismamához, idős vagy beteg emberhez megyek, nem lesz kérdés számomra a jövőben sem a maszk viselése, és nálam mindig lesz a táskámban.