Négy napon át ünnepelte születésnapját Baranyi László – így lepték meg a 94 éves színészt

Június 14-én töltötte a 94. életévét Baranyi László. A színművészt évfordulója alkalmából is olyan nagy szeretet vette körül, mint amikor januárban koronavírus miatt kórházba került.

– Negyedik napja ünnepelünk. A lányom pedagógus, elfoglalt, még nem kezdődött meg a nyári szünet, ezért múlt héten pénteken jött össze náluk, Keresztúron a szűk család, a feleségem, a lányom, az unokám és én. Felidéztük a sok szép közös emlékeket, a drága édesanyámat, aki majdnem színésznő lett, tőle örököltem a tehetségemet, de apám választás elé állította, döntsön a színház vagy a család között – emlékezett vissza.

Laci bácsi hétvégéje is nagyon sok meglepetést tartogatott.

– Szombaton Icuka járt nálunk a Mikroszkóp Színpadról, és egy hatalmas, legalább tizenöt személynek is elegendő tortával lepett meg. A házból Marika, és az egyik kedves lakótárs, Anettka a férjével és a kislányával köszöntöttek. Vasárnap pedig összejött a hatalmas baráti körünk. Közel húszan voltunk, és régi szokás nálunk, hogy ilyenkor találkozunk. Paprikás csirke készült, óriási tortát kaptam, és a koccintás sem maradt el, de visszafogtam magam – mondta mosolyogva a színész utalva arra, hogy a hétfőt már a TV2 stúdiójában kezdte.

– Reggel a Mokkában vendégeskedtem, ott is nagyon kedvesek voltam velem. Fürdök a szeretetben, mint egy aranyhal. Boldog vagyok, hogy milyen jók az emberek, tudnak még szeretni, bár ilyen lenne az egész világ. Reggel óta szinte megállás nélkül csörög a telefonom, sorra érkeznek a jókívánságok. De itt sem volt vége, mert hétfő délután a József Attila Színházba voltunk hivatalosak a záró társulati ülésre, ahol a születésnapomról is megemlékeztünk, ők sem feledkeznek meg soha rólam – mesélte könnyeivel küszködve.

Baranyi László miután felépült a koronavírusból, Budapest 1944-es ostromáról kezdett egy forgatókönyv írásába.

– Nehéz volt befejezni a történet végét, de végre kész vagyok vele. Ha elfogadná az Oscar-díjas Deák Kristóf rendező, akkor érdemes volt élnem és ezt a pályát csinálni. Csodálatos évtizedek vannak mögöttem, és meghatódva gondolok vissza a tavaly év eleji búcsúztatómra, akkor még erőm teljében voltam – mondta szomorúan.