Poór Péter: Feleségemről, anyósomról és tizenöt macskáról gondoskodom nap mint nap – interjú

Honnan ez a fiatalos lendület?

Nagy sportrajongó vagyok, bár nálam ez kimerül abban, hogy az ágyról nyomkodom a távirányítót. (nevet) A fellépések persze sok energiát igényelnek, rengeteget rohangálok, van olyan, hogy egy hosszabb előadás alkalmával másfél kilót fogyok. Ez azért elég jelentős sportteljesítménynek számít. Mivel a szakma megszállottja vagyok, igyekszem mindig maximálisan karbantartani magam.

Minden előadó a közönség visszajelzéséből töltekezik. Amíg még nincsenek újra fellépései, miből gyűjti az erejét?

Kisgyerekkorom óta úgy hiszem, az Isten erre a pályára teremtett. Nekem itt kell megmutatni azt, amit tudok. A közönségtől és a tanítványaimtól is sok energiát kapok. Talán az is sokat számít, hogy mindig fiatalok között vagyok.

A koronavírus-járvány alatt sokan alig, vagy egyáltalán nem láthatták a szeretteiket. Az önök családjára milyen hatással volt a járvány?

Az unokákkal sajnos nagyon ritkán találkozom, mivel egyikük sem Budapesten él. Telefonon és az internet segítségével tartjuk a kapcsolatot. Ebben is jelentős része volt a járványnak, hiszen kölcsönösen próbáltuk óvni egymást, ők sem jöttek és mi sem mentünk hozzájuk.

Hány unokája van?

Tizenkettő, a feleségem révén hét, nekem pedig öt, közös nincs. De sosem tettünk különbséget, mi már egy családdá forrtunk össze. Mindenki jóban van egymással, bár igaz, a Covid kicsit szétzilált bennünket, hiszen az elmúlt időszakban nem tudtunk a megszokott módon összejönni. Korábban rendeztünk nagy kerti partikat nálunk, volt, hogy nem tudott mindenki jelen lenni, így „csak” negyvenen voltunk…

Se unokázás, se zenélés, mivel telnek a napjai?

Attól függetlenül, hogy még nincsenek előadások, rengeteg munkám van, kevés a szabadidőm, ez is nagyban hozzájárul a ritkább találkozásokhoz. Reggel hattól késő estig szinte percre pontosan be van osztva a napom. A családi problémák menedzselése is sok időt vesz igénybe.

Mire gondol?

Mindig azzal foglalkozom, ami a legsürgősebb. A feleségem és a 97 éves anyósom is a segítségemre szorulnak. Ráadásul tizenöt cicánk van, őket is én látom el. Volt velük teendő bőven, mára kettő kivételével ivartalanítottak.

Ez a sok házi kedvenc jócskán megterhelhette a családi kasszát...

Valóban, de volt segítségem. A Magyar Macskavédő Alapítványnak, amelynek egy olasz származású úr az elnöke, sokat köszönhetek, de két régi jó állatorvos barátom is támogatott ebben a projektben. Ha nem esnek át ezen a beavatkozáson, akkor már legalább negyven cicánál tartanánk. (nevet)

Megviselte a fellépések, a színpad, a közönség hiánya az elmúlt bő egy évben?

Nehezen viseltem. Pedig igazuk volt a nagy öregeknek, akik azt mondták, amikor kezdtem a pályámat, hogy ez a szakma sok lemondással jár. Igaz, arra nem gondoltam, hogy ennyivel. Egyébként fellépések híján új lemezt készítettem Rózás Viktóriával, hat duett, és három-három szóló dal lesz rajta. Remélhetőleg közös műsorunkkal is újra járhatjuk az országot.

Tavaly szeptemberben ön is átesett a koronavíruson. Teljesen meggyógyult, nem maradtak post-Covid tünetei?

Sokáig kínlódtam a betegséggel, szerencsére már jól érzem magam. Az ízlelésemet nem, de a szaglásomat elveszítettem az elején. Nagyjából fél év kellett, hogy teljesen visszajöjjön. Annak ellenére, hogy a tesztem negatív volt, sokáig fáradékony is voltam, de ma már a régi vagyok. Sőt, mindkét oltáson is túl vagyok, a Pfizer-vakcinát kaptam, és remélem, hogy a jövőben már nem kell tartanom a fertőzéstől.

Névjegy

Született: 1944. szeptember 20., Budapest

Máté Péter-díjas énekes, színész, énektanár.

Gyerekként zongorázni és hegedülni tanult, 17 éves korától klasszikus éneket tanult. A Magyar Televízió 1967-es Táncdalfesztiválján vált ismertté az Utánam a vízözön című dallal. Több fesztiválon nyert díjat, így Szófiában, Berlinben, Moszkvában, Drezdában, Lipcsében. 1974-ben végzett a Színművészeti Főiskolán operett-musical szakon. A Szegedi Nemzeti Színház, majd a Miskolci Nemzeti Színház foglalkoztatta. Hatéves színházi karrierje alatt több főszerepet játszott operákban, operettekben és musicalekben. 1981 óta táncdalénekléssel foglalkozik, énekel magyarul, angolul, németül és olaszul. 1998-ban megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet a magyar kultúra külföldön való terjesztéséért.