Bánsági Ildikó: Nagyon rossz nem tartozni sehová, senkihez

Bánsági Ildikó a Ripost7-nek mondta el: noha a pandémia miatt sok mindenről le kell mondania – például nagy szenvedélyéről, a búvárkodásról is –, de a sok rossz mellett van némi előnye is a jelen helyzetnek: 

van idő arra, hogy olyan kollégákkal, barátokkal beszélgessen, akikkel már jó ideje nem. 

– Telik az idő… Mint a gyorsvonat, szembejönnek mondatok, helyzetek. Ilyenkor meg kell nyugtatnia az embernek magát, és meg kell bocsátani magunknak, akkor is, ha utólag másképp gondoljuk. Az ember igenis botlik – mesélte a színésznő, majd így folytatta:

– Most elkezdtük keresni egymást azokkal a színészkollégákkal, akikkel elszakadtunk egymástól. Venczel Verával jót beszélgettem, nemrég felhívott Halász Judit is... Ilyenkor jut az ember eszébe, hogy jé, vannak emberek, akikkel tizenöt éve nem beszéltem! Régen mindenki találkozott mindenkivel. Most mindenki rohan, de a járvány előnye, hogy van idő, és újra tudunk beszélgetni – árulta el a Kossuth-, és Jászai Mari-díjas színésznő.

Arról, hogy mindent elért-e az életben, így vélekedett:

– Megpróbálom ezt én is így gondolni… Nagyon rossz nem tartozni sehová se és senkihez se. Most egy kicsit ez van: a magánéletben és a pályán is egyedül vagyok. „Nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám...” – fogalmazott nevetve.

Valahogy légüres térbe kerültem. Olyan vagyok, mint egy szappanbuborék, amit fúj a szél. Pedig nem csináltam rosszul. Persze az érzés megmarad, hogy a fenébe is, miért? Miért kell ennek így lennie? De akkor is meg kell lépnünk a helyesnek tartott lépéseinket. Semmi nem ment meg, csak ha bizonyos döntési pontokon jól cselekedtem. De ezt majd a Jóisten ítéli meg – tette hozzá Bánsági Ildikó.

A teljes interjút a kedden megjelenő Ripost7-ben olvashatja el. Itt Bánsági Ildikó többek között a magánéletéről, a családjáról és arról is beszélt, mivel foglalatoskodott a pandémia alatt.