Döbbenetes a hasonlóság! Testvérének nézik Keleti Andi anyukáját – fotó

Tavaszra nyolc kilót fogyott Keleti Andrea. Kitartását az édesanyjától örökölte, aki hetven felett is beáll az első sorba Andrea táncóráin. Olyan fiatalos, hogy sokszor testvéreknek is gondolják őket.

Minden év elején eltervezem, hogy mit szeretnék elérni a közeljövőben, ha úgy tetszik, fogadalmat teszek. Így volt ez tavaly is. Az  ötvenedik szülinapom környékén kissé eleresztettem magam, de egy éve, az ötvenegyediken csodás ké­pek készültem rólam, nagyon büszke is vagyok az eredményre

– meséli a táncosnő.

– Akkor nagyon tudatosan változtattam az életemen, és megismertem egy, a palesztin népgyógyászatban régóta használt receptúrát, aminek köszönhetően szenvedés nélkül adtam le a két ruhaméretnyi felesleget. Idén azonban kicsit más minden, így a fogadalmak is máshogy hatnak. Nem szeretnék hangzatos ígéreteket tenni, minden tekintetben szeretném megtartani azt, amit elértem. A családom, az egészségem, a tánciskolát és a formám. Ebben is, mint oly sok mindenben anyukám a példaképem. Ő is olyan „fitti lady”, mint én. Ha valami sérelem éri, nem merül el az önsajnálatban, megrázza magát, és megy tovább. Ebben is hasonlítok rá.

Nyáron több rendezvényen tartottam táncos fitneszórákat, anyu mindegyiken ott állt az első sorban, pedig már hetven fölött van. Igazán példamutató számomra ez a hozzáállás, hogy nem engedi el magát, sőt a mozgás abszolút fiatalon tartja.

Andrea nem csak jellemében, külső tulajdonságaiban is hasonlít Ibolyára. Igaz, ez nem csak a genetikának köszönhető.

– Tizennyolc éves korom óta vörös a hajam, anyukámé is pont ilyen színű! Mindig azt szoktam mondani, hogy genetikailag örököltem ezt a hajfestéket – meséli nevetve, majd hozzáteszi: – Mind a ketten „fiús” típusú nők vagyunk, de mindketten szeretjük a vörösséget, ettől leszünk mégis csajosak! – mondja Andrea, aki bensőséges kapcsolatot ápol édesanyjával.

– Sűrűn találkozunk, egyrészt mert anya jár a táncóráimra, másrészt szerencsére nem lakunk messze egymástól, így gyakran átjön hozzánk, és sok mindenben kikérem a véleményét is. Persze ez nem volt mindig így, kamaszkoromban gyakran ellentmondtam neki, aztán 18 évesen el is költöztem otthonról, ami jót tett a kapcsolatunknak. Erre másképp emlékszünk, szerinte egy fiú miatt, én a céljaimmal magyaráztam a hirtelen jött döntést, de máig nem bántam meg. Azt vallom, jobb korán saját talpra állni. Aztán az ember felnőtt fejjel természetesen rájön, hogy a kedves mama nem azért mondott dolgokat, hogy nekünk bosszúságot okozzon, hanem egyszerűen tapasztaltabb volt. Mostanra már az én lányom is kinőtte a kamaszkort, húszéves korára igazi felnőtt lett, és szerencsére a lázadó énemet nem örökölte – tette hozzá a táncművész.