Szűcs Csaba: Anyám fájdalma óriási

Sűrű a forgalom péntek délelőtt a máriabesnyői temetőben, közeledik a mindenszentek napja, sok család már vasárnap előtt virágokat visz a szerettei sírjára. Szűcs Lajos olimpiai bajnok labdarúgó sírhelye is itt áll, rajta friss virágok díszelegnek, és egy pislákoló mécses, amit pár órával a látogatásunk előtt gyújthattak meg. Személyes tárgyat vagy üzenetet nem látni, nehéz megítélni, hogy az özvegy, Pécsi Ildikó mikor járt itt. Talán még erőt kell gyűjtenie ahhoz, hogy a halottak napján kilátogasson.

A színésznőnek nagy szüksége van most az erőre, már régóta beszélik, hogy nincs jó bőrben. A férje, Szűcs Lajos júliusi halála óta képtelen feldolgozni a veszteséget, naphosszat csak a közös képeiket nézi és azokat a riportokat a televízióban, ahol együtt szerepeltek. A művésznő ettől fizikálisan, mentálisan és egészségügyileg is leépült. Erről eddig nem beszélt a család hivatalosan, most mégis megtörte a csendet Szűcs Csaba, a színésznő egyszülött fia, aki péntek reggel a TV2 Mokka vendége volt. A fiú megrendítő őszinteséggel mesélt az édesanyja jelenlegi állapotáról. 

– Legyengült és nincs kifejezetten jó állapotban. Én úgy lá­tom, hogy édesanyám a legnagyobb meccsét vívja jelenleg a gödöllői házában.

Jelesül azt, hogy akarja-e ezt az édesapám nélkül, vagy nem akarja.

Fontos kimondani, hogy a jelen helyzetében egy hatalmas mérkőzés zajlik benne. Az összes létező, orvosok által igazolt problémának természetesen ez nem tesz jót, sem fizikailag, sem mentálisan. Ez rettenetesen megviseli. Vannak jó pillanatok, de azt kell mondanom, hogy legyengült, aggódunk érte nagyon – mondta a tévében a Kossuth-díjas mű­vész fia, aki lapunk megkeresésére elmondta, hogy lélekben próbált erre a szituációra már korábban is felkészülni.

– Amikor édesapám elment, megtippelni sem lehetett, hogy az a mindent elsöprő, példaértékű szeretet és szövetség, ami köztük volt, és aminek egyik napról a másikra lett vége, vajon mekkora űrt hagy maga után édesanyám lelkében? Megmondom őszintén, amit okozott vé­gül, arra nem lehetett felkészülni.

Felmérhetetlen a fájdalom, ami az édesanyám lelkét nyomja.