Fábián Éva: Nem bánom, hogy kiszálltam a Neoton Famíliából – interjú

Mikor kezdett el énekelni?

Kilencévesen a Magyar Rádió Gyerekkórusában, és 16 éves koromig benne voltam abban a huszonöt fős magban, amelyik kint járt Japánban, és végigutazta Nyugat-Európát is. Azóta a mai napig csak az énekléssel foglalkozom. Klasszikus zenén nőttem fel, de a kórus után a beatzene is érdekelni kezdett, és elmentem Hoffmann Ödönhöz. Hozzá járt korrepetálásra Csepregi Éva és Marcellina is. A mester ötlete volt, hogy 1972-ben induljunk hármasban a Ki Mit Tud?-on, ahol a középdöntőig jutottunk.

Utána felléptünk az ORI balatoni műsoraiban, és ott találkoztunk az 1968-as Ki Mit Tud?-os Neotonnal. Hívtak minket rádiófelvételekre és a lemezeikre vokálozni. Az első közös lemezünk, a Menedékház még úgy jelent meg, hogy „Neoton és a Kócbabák”. Pásztor Laci kikötötte, hogy másokkal nem léphetünk fel, és ebből lett végül is, hogy 1974-től már Neoton Família néven szerepeltünk.

Mi volt a nagy átütő siker?

Párhuzamosan kettő is volt: a Vándorének és a Párbeszéd.

Dolgozott mellette?

Nem, az érettségi után még jelentkeztem az ELTE-re, ahova előfelvételivel vettek fel, de egy év múlva azt mondtam a szüleimnek, hogy bölcsész vagy ügyvéd nagyon sok ember lehet, de énekes csak kevés.

Mikor volt az utolsó fellépése ezzel a csapattal?

1979-ben Cannes-ban a MIDEM fesztiválon.

Ekkor szállt ki a Neotonból, és önálló énekesi karrierbe kezdett.

Jó döntés volt a váltás, nem bántam meg, hogy kiszálltam a Neotonból, és meg sem fordult a fejemben, hogy mást csináljak. Rögtön rengeteg fesztiválra kaptam meghívást, és mindenhonnan díjakkal jöttem haza. Ezek megerősítették az önbizalmamat. A legnagyobb elismerés a FIDOF-díj volt Pozsonyban, ami a Nemzetközi Fesztiválok Szövetségének a díja. A fesztiválok után az Interkoncert sok helyre kiküldte a felvételeimet, amin mindenfélét énekeltem: Fényes Szabolcs, Eisemann Mihály örökzöldjeit, és saját dalokat is.

Írt nekem dalt először Demjén Ferenc és Máté Péter, az Égig érő lajtorja és a Ne félts hát hosszú ideig voltak a slágerlisták élén. Kaptam dalt Ihász Gábortól, Nagy Tibortól, Gábor S. Páltól. Van, akit én kerestem meg, és van, aki engem keresett. Rózsi, Menyhárt János és Hajas György írta meg az Éjszakai repülés című nagylemezemet. A nagy öregek, Korda, Koós, Aradszky után 1981-ben engem hívtak meg először az újabb generációból az Amerikai Egyesült Államokba két hónapos vendégszereplésre a magyarok, és ez még kétszer megismétlődött.

Aztán megint tudott váltani: először a gyerekek felé fordult, és most me­gint a felnőttek felé.

Igen, ez a feladat is megtalált. Először Janicsák István hívott meg a gyerekeknek írott darabjaiba, majd 1992-től 7 lemezem jelent meg, amiket gyerekeknek készítettem Schumeth Istvánnal, Windisch Lászlóval és Szabó Gyulával. Rengeteg gyerekműsor után jöttek a szülők, hogy miért nem énekelek nekik is. Egy idő után megadtam magam, és összeállt egy nagyon jó felnőttműsor is. Ezzel voltam pár héttel ezelőtt Kanadában. 47 éve vagyok a zenei pályán, és hálás vagyok a sorsnak, hogy ez nekem mind megadatott.