Segítségre szorul Koós János özvegye

Dékány Sarolta közel öt évtizeden keresztül alkotott elválaszthatatlan párost Koós Jánossal, aki tavaly márciusban hunyt el egy orvosi kivizsgálás alatt. Dékány azóta visszavonult, nemrégiben viszont arról kezdtek el cikkezni: a művésznő közel kétszázmillió forintért sem tudja eladni otthonukat. Minden bizonnyal egy élet emlékei között sokkal nehezebb a gyász, ezt is bizonyítja az a rövid, ám sokkoló telefon, amit a Bors munkatársa folytatott kedden a művésznővel. 

– Nem tudom, nem tudom. Nem tudom, mikor tudok beszélni, a hívásaimat kell fo­gadnom, nem tudok beszélni – mondta zaklatottan, síró hangon Dé­kány Sarolta, majd mielőtt feltettük volna a kérdést, letette a telefont. Később nem fogadta a hívásainkat. 

Pár hónappal ezelőtt szintén ebben a témában kerestük az özvegyet, akkor az autópályán omlott össze a férje neve hallatán.

– Nem tudok egyszerűen mit mondani, már­ciusban történt, még mindig em­lék­szem, de képtelen vagyok most ennél többet mesélni – válaszolta akkor a művésznő, aki félreállt autójával, mert elárasztották a feltörő érzelmek.

A Bors megkereste Makai Gábor klinikai szakpszichológust, aki szerint nem árt figyelni azokra, akiknél ilyen hosszú ideig tart a gyász. 

– Nincs ugyan kőbe vésve, hogy meddig tart a gyász, mindenkinek más ideig tart feldolgozni a szeretett fél elvesztését. Vannak nehezítő tényezők, mint a mély szeretet és a hosszú együtt töltött idő. Azt szoktuk mondani, addig nem patológiás a helyzet, amíg a gyász nem bénítja le a gyászoló életét.

A sírás normális, akár még egy év után is, ha meghallja a nevét vagy ismerős helyzetbe kerül, de ha ez nagyon sűrű, akkor nem árt szakember segítséget kérni – hangsúlyozta  Makai.