Két héten belül két nagymamát vesztett el Risztov Éva

Honnan jött az ötlet, hogy motivációs előadásokkal járja az országot?

Az olimpiai arany után sok kerekasztal-beszélgetésen vettem részt, ahol mindig megkérdezték: Mit éreztél a dobogón? A végén már azt mondtam, hogy semmit! Úgy is éreztem. Besokkoltam. A barátaim, akik akkor körülöttem voltak, azt mondták, jól van, Éva, akkor állj ki, és mondd, amit akarsz.

És elkezdte mondani?

Igen, beszéltem hitről, kitartásról, csapatmunkáról, kudarcról, a siker kezeléséről. A sportban huszonkét év alatt minden kérdésre találsz választ. Azt érdemes bemutatni, hogy minden döntés jó, része az egésznek. Ha annak élsz, hogy ez jó döntés, akkor jót fog hozni. Ha otthon keseregsz, az semmit nem hoz.

Bejött?

Mindenképpen. Az a jó, hogy a saját számból hallják, beengedem őket az életembe. Rengeteg levelet kapok utána, hogy hitet adtam, hogy segített nekik döntést hozni. Az úton végig kell menni. Nagyon jó érzés látni, hogy hatásomra hisznek magukban, és sikert érnek el. Egy vidéki kislány megálmodik valamit, és hétmilliárd ember közül abban ő lesz a legjobb. Ott állok előttük, és megmutatom az érmemet. Csak néhány deka. Tudják, hogy mi ez? Olimpiai arany. Nem, ez életút, sikerek, kudarcok tömkelege.

És fizesd meg az árát.

Én elmondom mindennek az árát, azt, hogy miről maradtam le. Például soha nem voltam osztálykiránduláson, és ezt harmincévesen már nem tudom bepótolni. Ha két napig kihagyod az edzést, az két másodperc előny az ellenfélnek. Nem voltam tinidiszkóban sem. Igazán nem is tudom, hogy miről maradtam le, mert nem voltam ott. De az edzőtáborokkal bejártam a világot, és a legjobb lettem valamiben.

Nem mindenki akar olimpiát nyerni.

Ez nem is arról szól. Kapok üzeneteket azoktól, akik részt vettek az előadásomon. Volt, aki arról álmodott, hogy lefutja a maratont, és a hatásomra le is futotta. Ez nekem óriási boldogság. Volt, aki állást váltott, és megkapta azt, amire vágyott. Soha nem merte volna meglépni, de „velem” megtette, és bejött. Ha csak abban segítek, hogy pár boldog órája lesz, már nyertem.

A saját életében is működik?

Minden ilyen előadásom után elhiszem, hogy én is képes vagyok bármire. Komolyan! Ha nagy ritkán elkeseredem, akkor előveszem az érmemet, és rájövök, hogy hiszek! Hiszek az életben, és legfőképp magamban.

A tragédiák még önt sem kerülik el. Az utóbbi időben ezt megtapasztalta.

Elvesztettem a nagymamámat, és két héten belül a másikat is. Borzasztóan hiányzik a nagymamám. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ezt ilyen „öregen” tapasztaltam meg, és nem gyerekkorban. Nagyon hálás vagyok neki, rengeteget tett értem. Minden pénteki edzés után hozzá vittek a szüleim. Vacsorát készített, együtt néztük a sorozatokat, és szombat reggel ő vitt edzésre. Ötéves koromtól tizennégy éves koromig. Három évvel ezelőtt azt mondta, nem akar úgy meghalni, hogy nem járt a Vatikánban. Rómába kell mennie! Felhívtam anyukámat, aki ismer már annyira, hogy csak annyit kérdezett: mikor indulunk? Két héten belül utazott az egész család. A nagymamám éle­té­ben először akkor, nyolcvanegy évesen repült. Csoda volt! Akkor nem éreztük, hogy mekkora jelentősé­ge lesz ennek az útnak! Most már tudjuk.

Milyen jó gyerek!

Igazából nagyon nehéz gyerek voltam. Anyukám szokta is mondani, remélem, a tiéd is ilyen lesz, és megtapasztalod! Persze nevet hozzá. Aki ötévesen elhatározza, hogy olimpiai bajnok lesz, az nem könnyű természet. Ez huszonhat és fél éves koromig tartott, míg nem teljesült.