Jakupcsek Gabriella: Egyszerre vagyok anya és nagymama - interjú

Egy évvel ezelőtt egy új szerelem köszöntött be az életébe, amibe szemmel láthatóan örömmel fektet időt és energiát. Ezt pedig úgy tűnik, a nézők is értékelik, hisz elképesztő nézettséggel fut a saját nevével fémjelzett műsora, a Jakupcsek Plusz. 

Magam sem számítottam arra, hogy ilyen jó nézettséget produkál majd a műsorom a fiatalok körében. Azt hiszem, jómagam is a Jakupcsek Pluszra értem és érkeztem meg, hisz ebben minden eddigi tudá­som, tapasztalom benne van – legyen az pozitív vagy akár negatív. Ez egy korszerű közérzeti műsor.

Mondhatjuk, hogy az ATV akkor találta meg önt, amikor már lemondott a televíziózásról? 

Abszolút! Azon nyomban lemondtam a tévézésről, mihelyst menesztettek a köztévétől. Nem sértettségből, csupán láttam, hogy nincsen megrendelés bizonyos igényekre, arra, amit képviselek. Azt tapasztaltam, hogy mindig a műsorvezető igazodik az előre kitalált formációhoz, és nem fordítva. Nem az egyéniségeknek kedvez a rendszer. Én viszont szerencsés vagyok, mert az ATV-től szabadkezet kaptam, és magam alakíthatom a műsoromat a csapatommal. Éppen ezért ez sokkal őszintébb, mint amit valaha is csináltam.

Ennek ellenére azért több lá­bon áll…

Sosem tagadtam. A televíziózás mellett a saját kommunikációs cégemet vezetem, s mindemellett még könyvet is írok. A harmadikat. Már nem vagyok főállású műsorvezető, és aki azt hiszi magáról, hogy a mai világban az lehet, nagyot téved. Ma már nem hivatás, hanem csupán egy projekt a tévézés, ami ideig óráig, ha szerencsések vagyunk akár évekig is tud működni, de ennyi. Korábban jogosan hitte minden kollégám azt, hogy a képernyőről fog nyugdíjba menni, de az az idő már elmúlt. Hamar rájöttem én is, amikor sorra rugdalták ki a harmincéves kollégáimat. Akkor én is kicsit újraterveztem. No nem úgy, hogy minden ajtón el­kezdtem kopogtatni. Épp ellenkezőleg, másra is használom a tudásom.

Sosem volt az a „kopogtatós” fajta?

Szerencsére nem volt rá szükségem. Maguktól megtaláltak a munkák, persze nem tagadom: nem mindig a jók, de erre csak idővel jöttem rá. 

Többnyire egyedül látható a képernyőn. Ez az ön döntése vagy egészen egyszerűen mindig csak így alakult? 

Azért ez nem teljesen így van, de igen, legtöbbször csak én magam vagyok. Talán túl erős a személyiségem egy társhoz. Jobb szeretem én magam húzni a szekeret, annak minden nehézségével, kockázatával és sikerével. Talán jobban működöm egyedül. Persze volt, hogy kaptam egy műsorvezetőtársat, de akkor csak eludvariaskodtam az egészet, mert nem szerettem volna belefojtani a szót.

Világos, saját magától pontosan tudja, hogy mit várhat el, mire képes. 

Valóban, megbízható nőnek tartom magam, de azért vannak, amik engem is a földhöz vágnak. Olykor nehéz tartani ezt a stabilitást, de azt gondolom, hogy nem is feltétlen kell. Meg merem mutatni azt is, ha elgyengülök, akár a magánéletben, akár a munkában.

Legalábbis mi­óta nagymama lett… 

Az biztos! (Nevet) Nagyon élvezem a nagymamaszerepet, főleg úgy, hogy kiskamasz lányom is van. Igyekszem minél több időt tölteni az unokámmal. Heti egy napot mindig kiharcolok, mert nem bírok betelni vele. Emma, a kislányom is rajong érte, a kishúgaként tekint rá. Az utóbbi időben ugyanis sokat mondogatta nekem, hogy szeretne egy kistestvért, de hát nem lehet mindent a végtelenségig csinálni. Én már így is 19-re lapot húztam. (Nevet) De a fiam szerencsére megoldotta helyettem, úgyhogy nekem csak egy dolgom maradt: élvezni az anya- és nagymamaszerepet, és elhalmozni a gyerekeket szeretettel. Abból pedig van bőven!