Zarándokúton lelt békére Nagy Sándor

Az élet mindenki számára hozhat olyan helyzeteket, amire keressük a válaszokat. Ha megállunk egy-egy pillanatra, és elengedjük a feszült érzést, sikerülhet megtalálni a saját utunkat. Nagy Sándor félelmeivel akart szembe­nézni zarándokútja, a francia- és spanyolországi El Camino során.

– Akkoriban nagyon sok volt a munka és a feladat szá­momra. Sze­rettem volna látni is nem csak nézni, mi vesz körül. Hatalmas teljesítmény kényszer volt rajtam, ami blokkolt bizonyos élethelyzetekben. Tudni szerettem volna, hogy mi is az pontosan, amitől félek, és szembe akartam nézni ezekkel a félelmekkel. Olyan ér­zés volt, mintha rám nehezedne minden. Inkább kerültem a konfliktusokat, mint megoldottam volna azokat – árulta a el a Borsnak Nagy Sándor.

A színész ekkor érezte úgy, hogy egy olyan utat kell megtegyen, amin egyedül bejárva megtalálhatja az önmagához vezető válaszokat. Így Saint-Jean-Pied-de-Port-ból, Dél-Franciaország városából indulva több mint háromszáz kilométert tett meg egyedül. 

– Itt elindulhatsz egy társsal is és egyedül is. Én akkor úgy éreztem, hogy inkább a ma­gányt választom, hogy jobban tudjak be­felé figyelni. Ér­dekes és megdöbbentő volt a felfedezés számomra. Egy kis útikönyv segítségével pedig hasznos tanácsokkal voltam ellátva, hol érdemes megállni. Egy nap alatt hány kilométert érdemes megtenni. Én háromszáz kilométert tettem meg tizenkét nap alatt. De a kezdet nem indult zökkenőmentesen. Eleinte versenynek éltem meg az egész utat, mire rájöttem, hogy ez nem a teljesítményről szól, pontosabban nem a fizikai teljesítményről. Ezen az úton be­felé kell figyelni, teljes egészében arra kell összpontosítani, hogyan tudod saját magad kezelni. Volt egy házaspár, akik együtt indultak el az úton, de az út vé­gével eldöntötték, hogy elválnak. Semmi harag és ellenérzés nem volt bennük, csak rájöttek, nem tudnak együtt­működni – me­sélte a sármos színész, aki jelenleg ke­resi a párját.

Hazatérte után meg­változott Nagy Sándorban minden olyan addigi félelme és bi­zony­ta­lansága, amit azelőtt nem vallott be őszintén ma­­­gának sem. Rendet tudott te­remteni maga kö­rül és az életében.