Faragó András Topi: Tőlem tanult Varga Izabella - interjú

Hogy kötődik a Talenthez? Fellép?

Nem, itt tanítok. Megkerestek, és nagy örömmel elvállaltam. Az az igazság, hogy tanítottam régebben is színházi stúdiókban zenés mesterséget, és kisebb gyerekeket mindenféle önismereti dologra. Így amikor felkértek, ezt a feladatot is nagy örömmel elfogadtam. Nagyon izgalmas különböző korosztá­lyokból találkozni fiatalokkal. Érdekes, hogy a szinkronizálás közelébe akarnak kerülni, mert ez nem egy könnyű műfaj.

Nem?

Egyáltalán nem. Sok neves színész van, zseniális színészek, akik képtelenek szinkronizálni. Ez másfajta adottságot feltételez. A gyerekeknél ugyanúgy. Van, akin érződik, hogy lehet belőle valami, és van egy-két olyan delikvens, akin az érződik, hogy az életben nem lesz belőle szinkronszínész.

Nagy csibészek ezek a kisgyerekek?

Nagy csibészségre nincs idejük, míg az óra tart, főképp ezzel foglalkozunk. Nagyon élvezik, kipróbálják magukat. Még olyat is, hogy fiú lányt, lány fiút szinkronizál. Például egy rajzfilmben ki lehet próbálni minden felelősség nélkül mindent. Szeretik, jól elszórakoznak.

Látszik önön, hogy imádja.

Így van! Tanítani jó dolog. Türelem kell hozzá, de az végül is bőven van.

Szerintem ön jó tanár bácsi lehet.

Az vagyok, jó tanár bácsi!

Eszébe szokott jutni az, amikor ön volt diák?

Igen, eszembe jut, amikor nekem kellett felvételizni a színművészetire, vizsgázni, satöbbi. Kicsit összeszorul az ember gyomra, ha dönteni kell valakinek az életéről. Öt évig tanítottam zenés mesterséget, sok tanítványom volt, Homonnay Zsolttól kezdve...

Komolyan?

Persze, Zalaegerszegen a színházban. Ott kezdték a Varga Izától kezdve a Sági Tomiig. Őket mind tanítottam.

Ne! Olyan fiatal még, alig múlt ötven.

Nagyon fiatalon kezdtem! (nevet)

A Homonnay nagy csibész lehetett.

Az, még most is. (nevet) De nagyon jófej! Együtt is játszottunk, mert ő ugye stúdiós volt a színházban, és most az Operettben megint együtt játszunk. Milyen érdekes az élet, hogy mit dob.

És a Barátok köztből Varga Iza is a tanítványa volt?

Így van. Iza egy tünemény. Akkor került Zalaegerszegre, amikor elkezdtem ott tanítani. Akkor felvételizett. Ő nagyon átható tehetség, és nagyon dekoratív csajszi is. És nem öregszik.

Ugye? Ez annyira bosszantó! Hogy csinálhatja?

Nem tudom, pedig kétgyermekes családanya. Húsz éve ismerem, azóta egy percet sem öregedett. Semmit! Tényleg.

Mondjuk ön se! Egyértelmű, hogy a fogyás fiatalít. Ön erre a példa.

Hát persze... Köszönöm! A fogyás, meg a haj, meg a bajusz, és egyéb dolgok. Így együtt.

És amúgy jól van?

Jól, köszönöm. Sok a munka, de nem bánom.