„Drága Tamás! Nagyon hiányzol!” – írta Charlie a videóhoz Facebook-oldalán, amit nehéz könnyek nélkül végignézni. A felvételen a két legendás zenész közös emlékei láthatók, miközben Somló Tamás azt énekli: gondolsz-e rám? Biztos lehet benne, hogy gondolnak rá, és nem csak a legjobb barátja, Charlie. És nem csak akkor, ha közeleg a halála évfordulója. Mert Somló Tamás emléke nem halványul. Valószínűleg nincs még egy zenész, akit ennyien – szinte mindenki – szerettek.
– A mindenki túlzás, sokan csak úgy csinálnak. Úgy tűnhetett, hogy mindenki szerette, de ő tudta, ki szerette igazán – mondja Charlie, aki valószínûleg arra gondolt, hogy Somló halála után sokan úgy beszéltek róla, mint legközelebbi ismerôsükrôl, közben pedig alig tartották vele a kapcsolatot.
A nagy generáció zenészei összetartó társaság. Erős kötelék az, hogy kiskamasz koruktól muzsikálnak együtt hol ebben, hol abban a bandában.
– Ez az erős generáció a vége felé már nem volt olyan erős, csak páran tartottunk össze – legyint Charlie.
Az azonban biztos, hogy az ő barátságuk megkérdőjelezhetetlen, egy életen át tartott. Gyerekkorukban kezdődött, és idővel egyre szorosabb lett. Charlie-nak ezért különösen nehéz feldolgozni barátja elvesztését. Nagyon szerették egymást.
– Egy padban ültünk általános iskolában, első gimiben, onnantól kezdve pedig ő is járta a világot, én is jártam a világot, aztán az utolsó tizenöt évben szinte mindennap együtt voltunk. Ezt mindenki tudja. Voltak, akik az utolsó húsz évből csak a temetésére jöttek ki. Ő artista volt, én balettos. Egy iskolába jártunk, de szakmai órák esetében az artisták, a néptáncosok és a balettosok máshová. Az Operaházzal szemben volt pont az iskola – meséli Charlie, de az iskolai csínytevésekről hallgat.
– Én mindig jó gyerek voltam – mosolyodik el. – Tamástól tanultam ezt-azt, ő mindig vagányabb csávó volt. Magamról nem akarok beszélni, csak Tamásról. De már mindent elmondtam.
Hatalmas űrt hagyott maga után Somló Tamás. A legendás művész érthető módon leginkább szeretteinek hiányzik, a fájdalommal nekik a legnehezebb megküzdeni.
– Eltelt három év, de a hiánya mindig jelen lesz az életünkben.
Ez egy örökké tartó gyász, ami mindig megmarad, de az élet körbenövi, és a hétköznapok azért sodornak
– mesélte a Borsnak Keszthelyi Gyöngyvér, aki rendszeresen kijár párja sírjához.
– A pénteki évfordulón biztos kimegyek Tomihoz a temetőbe, de hogy őszinte legyek, ezt az évfordulót én képtelen vagyok kimondani. Van nekünk sok más nem szomorú, hanem boldog dátumunk, kezdve a megismerkedésünk napjától a gyerekünk születéséig, amikor persze szintén felerősödik a gyász, de mégis jó érzéssel tölt el, nem úgy, mint a július 19. – mondta a zenész özvegye, aki Charlie gondolatára, miszerint sokan csak úgy tettek, mintha szeretnék Somlót, így reagált:
– Tudom, mire gondol Charlie, de én úgy vagyok vele, hogy mindenkinek az életében akadnak jó és rossz dolgok. Én csakis a pozitívra koncentrálok, és Tomi esetében is csak a jóra kell emlékezni.
Rengeteg időt töltöttek együtt, például Tamás halála előtt évekig a Papához jártak a Thália kávézóba. Találkoztak a pesti fellépések után, vagy ha szabad estéjük volt. Vagy csak úgy, sok-sok este. Be-betévedtek ismerősök, Demjén Ferenc, ha a városban volt, vagy a zseniális szövegíró, Horváth Attila. Mióta nincs Tamás, Charlie fellépések után hazamegy ahhoz az egyhez, aki vigaszt tud nyújtani neki, az unokájához.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.