Korda György bóknak vette Latinovits Zoltán sértését

Korda György bóknak vette Latinovits Zoltán sértését

Latinovits Zoltán
PUBLIKÁLÁS: 2019. június 04. 05:20
Fái

 Még fiatal legény volt, de már népszerű énekes, amikor Korda György igen közeli kapcsolatba került a két színészlegendával, Latinovits Zoltánnal és Ruttkai Évával.

– Az életem legszebb élményei közé tartozott – mondja Gyuri. – Az első saját lakásom, 1966 és 70 között a Damjanich és a Bajza utca sarkán álló garzonházban volt. Akkoriban az volt a legmodernebb lakóház Budapesten. Csodálatos emberek éltek ott. Én a harmadikon, a negyediken Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán. A hatodikon Horváth Ádám, Csűrös Karola, egy másik lakásban pedig Payer András.

Az énekes büszke rá, hogy élvezhette Latinovits Zoltán barátságát.

– Nehéz volt vele barátkozni, mégis baráti kapcsolatba kerültünk. Amikor először találkoztunk, rögtön le­tegezett. Emlékszem, néhányszor bevittem a Fé­szek Művész-klubba. Egyik alkalommal ebéd után mentünk, elég zilált állapotban volt, mindenkinek beszólt, aki bejött. A televíziószobában éppen Pécsi Sándor tartott előadást az egyik leghíresebb szerepéről, Lukáról, akit az Éjjeli menedékhelyben játszott. Nézte, nézte Zoltán, aztán egyszer csak felkiáltott: „A kereskedő magyarázza nekem, a műértőnek, hogyan kell képet eladni”. Ezen csodálkoztam, azt hittem, a kereskedőt áttételesen mondja. Pécsi Sándor ugyanolyan zseni volt, mint ő. A halála után pár évvel találkoztam Ruttkai Évával, és kértem, magyarázza el ezt. Kiderült, hogy Pécsi Sándor műkereskedéssel foglalkozott, műgyűjtő volt, a szakmában csak Kereskedőnek hívták.  

– Tőle kaptam életem egyik legszebb kritikáját. Amikor a Fészekben elkezdte piszkálni a kollégákat, mondtam neki, „Zolikám, hagyd már abba!” Mire rám mordult: „Kuss, hát mi vagy te? Egy hang, semmi más!” A Színészkirály ezt valószínűleg sértésnek szánta, de az énekes bóknak tekinti.

Ruttkai sosem dolgozta fel a halálát

A színészóriás halála után szerelme,
Ruttkai Éva gyászba temetkezett. Lányát, Gábor Júliát korábban arról kérdeztünk, fel tudta-e dolgozni a színésznő párja halálát.
– A szeretett férfi elvesztése fölötti fájdalomról vallott a szerepeiben: Lotte panaszában, amikor Goethe elhagyta, Cleopatra jajszavában Antonius halálát siratva… Minden lehetséges úton-módon igyekezett Zoltán emlékét őrizni: kiállításokat szervezett, létrehozta a Latinovits Zoltán Baráti Kört, boldog volt, amikor megjelentek Zoltán összegyűjtött írásai. De válaszolhatok egy szóval is: nem – felelte Júlia

– Ennél szebb kritikát, mint egy Latinovits szájából azt hallani, hogy egy hang vagyok! Azóta is őrzöm a szívemben, a lelkemben. Varázslatos ember volt, annyival több az átlagnál, hogy nem tudta a színésztársadalom igazán befogadni. Mindent másként látott, ebből adódtak a konfliktusai. De az utókor elismeri, hogy zseni volt. Így laktam egy zsenivel egy házban. Illetve kettővel, hiszen Ruttkai is az volt. Éva tündéri nő volt. A női szépséget nem csak egyféleképpen lehet kifejezni. Gyönyörű volt a  kisugárzása, a kedvessége, a turcsi orra, ami nem volt pont szabályos. És a tehetsége. Bármit játszott, drámát, vígjátékot, mindenben elsôrangú volt. 

Latinovits számkivetettségéről eszébe jut még egy történet.

– A kiskutyámmal rohantunk kifelé a házból, mert már nagyon kellett neki kimenni. Ott állt Zoltán, kérdezte, hova rohantok? Mondtam, sietünk, mert így is állandóan bántják, pedig sosem pisil a folyosón. Mire ő lehajolt, megsimogatta: „Sorstársam, testvérem!” Ilyen csodás emberekkel találkozni, az mély nyomot hagy az emberben. 

Google News Borsonline
A legfrissebb hírekért kövess minket a Bors Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.