Egymásnak súgnak a színpadon Kordáék

Korda György és Balázs Klári immár egy évszázada boldogítja a közönséget, hisz Gyuri hatvan, Klárika pedig negyven éve kiradírozhatatlan alakja a hazai könnyűzenei életnek.

Ennyi évtized elteltével joggal gondolná az ember, hogy rutinból és magabiztosan lépnek a színpadra, a feleség azonban mindezt cáfolja, hisz ma is ugyanúgy izgulnak, mint az első fellépésükkor. Mi több, megesik, hogy a dalszövegüket is elfelejtik, amit hol a közönség súg meg nekik, hol pedig egymásnak segítenek.

– Előfordult már, hogy annyira izgultunk, és leblokkoltunk, hogy nem jutott eszünkbe a szöveg. Nyilván ez egy rettentő kellemetlen szituáció, de szerencsére mindig tudunk egymásra támaszkodni. Ha kell, súgunk a másiknak, de olyanra is volt példa, hogy a közönségből kiabáltak fel, hogy kisegítsenek minket – mondja a Borsnak Balázs Klári, aki férje minden mozzanatából tudja, hogy épp mire készül vagy mire nem.

– Ha Gyuri szeme kikerekedik, akkor tudom, hogy baj van – vallja be nevetve az énekesnő, aki szerint az előadó-művészet nem csak a szórakozásról és a buliról szól; testileg és lelkileg is igen megterhelő feladat.

– A színpadra lépés előtti utolsó percekben már mi sem szólunk egymáshoz Gyurival, befelé fordulunk, összpontosítunk, koncentrálunk. Próbáljuk elengedni a napi gondokat, bajokat, feladatokat, mert azok nem tartoznak a közönségre. A rajongók azért jönnek, hogy jól érezzék magukat, nem pedig azért, hogy két bepunnyadt, gondterhelt énekest nézzenek. Minden fellépés előtt felszívjuk magunkat, és próbáljuk a legjobb formánkat hozni, amit a közönség is minden alkalommal meghálál. A vastaps sosem marad el, ennél nagyobb elismerésre pedig nincs is szükségünk. A közönség szeretete éltet kettőnket immár száz éve, és csak remélni tudom, hogy ez még jó sokáig így is fog maradni!