Oszter felesége: Hét nővel csalt a férjem

Oszter Sándor és felesége, Failoni Donatella zongoraművész idén ünneplik negyvenedik házassági évfordulójukat. Bár a neves színművész hitvese szerint nincs recept a hosszú házasságra, azt azért pontosan tudja, hogy az ő kapcsolatuk mitől működik immár négy évtizede.

– Két stabil pont van a kapcsolatunkban. Az egyik, hogy eszméletlen jókat tudunk beszélgetni, a másik pedig, hogy rendkívül türelmes vagyok vele. Persze volt, amikor elegem lett, és csapot-papot otthagyva elköltöztem otthonról, de aztán hamar kibékültünk. Elcsépelt vagy sem, nem bírunk egymás nélkül élni – mondja Oszter Sándor felesége, aki igazi olasz asszonynak, „mammanak” tartja magát, leszámítva azt, hogy rendre szemet huny férje hűtlensége felett.

– Szó szerint nemzeti gyász tört ki, amikor Sándorral megesküdtünk. Nők milliói dőltek a kardjukba, hogy a nagy Rózsa Sándor elkelt. Valamiért azonban sosem zavart, hogy így körberajongják. Nem féltékenykedtem, pedig bőven lett volna rá okom – mondja Donatella.  

– Sor­ra kaptam a telefonhívásokat, hogy Sándornak egy, kettő, há­rom, négy szeretője van mellettem, mire az egyik alkalommal meguntam, és mondtam, hogy ez nem igaz. Pontosan tudom, hogy hét van neki! De hát mit lehet tenni? Lehet, hogy olykor máshol kereste a boldogságot és megcsalt, de sohasem árult el, és ez a legfontosabb. Min­dig visszajött hozzám, senki kedvéért nem hagyott el. Ezek a nők csupán annyit jelentettek neki, mintha elnyalt volna egy gombóc fagyit. Ideig-óráig finom, de aztán hamar megunja az em­ber, mert rájön, hogy csak a szeme kívánja.

Még ma is körülzsongják a fiatalok, de már nem tud velük mit kezdeni. Mi újat tudnának neki mutatni? Az égvilágon semmit! – mondja nevetve Do­natella, majd hozzáteszi: bár a házasságukban szinte sem­mi sem stimmel, mégis ki­tartanak egymás mellett.

– Kivéve, ha egyszer visszanyal az a bizonyos fagyi, és én lépek félre. Na, akkor lenne nemulass. Sándor azt mondta, én addig léphetem át a ház küszöbét, amíg hű vagyok hozzá. Vele ellentétben én ezt be is tartom. 1979-ben esküdtünk meg, amit a huszonöt éves évfordulónkon meg is erősítettünk. Bár most nem készülünk újabb esküvőre, de remélem, hogy az ötvenediken is­mét sort kerítünk erre. Feltéve, ha megérjük az aranylakodalmunkat!

Kapcsolódó jegyzetünk ide kattintva olvasható.