Pszichiáter segített Fenyő Miklósnak

Fenyő Miklós igazi lokálpatrióta. Idén lesz 72 éves, és annyira imádja Angyalföldet, hogy sohasem költözik el onnan.

– Az angyalok földje – mutatott körbe. – Van ennél szebb? 

Pedig gyerekkorában négy évet élt Amerikában a szüleivel, és ez az időszak alapjaiban határozta meg az életét. Tizenhárom éves volt, amikor lemezekkel, rágógumival és rock and rollal feltöltve hazaköltöztek. A zenész elismeri, a tengerentúlon töltött évek megváltoztatták.

– Biztos, hogy csibész, ellenálló, lázadó, szemtelen voltam – sorolja huncut mosollyal. – Ez a zene tökéletesen kifejezte az akkori fiatalság forradalmát, a szexuális forradalmat, az önmegvalósítási igényt. Rettenetesen izgató, izgalmas volt mindaz, ami körüllengte a személyemet. És én ebben lubickoltam.

A haverjaival 1964-ben megalapították a Syconor együttest, majd 67-ben, húszévesen a Hungáriát. A szülei eleinte ennek nem örültek.

– Anyukám hamarabb elfogadta, és büszke volt a „tetteim­re”. Az édesapám később törődött bele. Akkor, amikor már a munkahelyén ostromolták a kolléganők, hogy hozzon autogramot a fiától – mesélte nevetve.

A magánéletéről mindig keveset tudtunk, különösen a nehézségekről. Pedig volt, aminek a megoldásához szakember, pszichiáter segítségét kellett kérnie.

– Tíz-tizenkét évvel ezelőtt volt – mesélte. – Ott tanultam meg igazán, hogy tényleg mindent el kell mondani, és hogy milyen nehéz mindent elmondani.

Mesélt a feleségéről is, aki különleges szerepet játszott az életében. Ágnes a legerősebb támasza volt, a bizalmasa, de még vele sem osztott meg mindent.

– Száz százalékig nem bíztam meg benne, de kilencvenöt százalékig igen. Egy jó házasságban is vannak kérdőjelek. Emberek vagyunk, nem érdemes mellébeszélni. Lehetne azt mondani, hogy a legjobb barátom a feleségem volt, mert vele aztán mindent meg tudtam beszélni. Nem így van. Nagyon sok mindent igen, biztos, hogy sokkal többet, vagy más minőségű dolgokat, mint akárki mással, de mindent azért nem.

Ágnes 2013-ban, a megismerkedésük ötvenedik évében, hosszú betegség után örökre elment. 

– Még el tudtam tőle búcsúzni. A halála előtt egy nappal voltam bent nála, és másnap már az értesítést kaptam… De várható volt – mondta. – Az elengedés nem megy. Ebben a műfajban nagyon gyenge vagyok. Nem ismerem azt a kifejezést, hogy vége. 

Házasságukból két gyermekük született, Dáci és Dia. Sőt a ze­nész már boldog nagypapa.

– Rossz apa nem vagyok, de olyan nagyon jó sem, ahogyan lefestik az ideális apát – mesélte. – Én nagyon szerető, na­gyon sokat tenni, adni akaró apa vagyok, de nem mindig sikerült. Volt néhány eset, amikor egyáltalán nem – ismerte el Fenyő.