Házi oltár őrzi Ihász Gábor emlékét

A csinos kézilabdás, Ihászné Hajós Mária 36 éves volt, amikor elvesztette szeretett férjét. Kisfiuk, Gábor akkor még be sem töltötte a nyolcat.

– Nyolcvanegyben, nem sokkal azután, hogy a fiunk meg­született, vettünk egy kis házat Zuglóban. Imádta ezt a kerületet, már a határában honvágya volt – me­séli mosolyogva Má­ria.

– Azóta itt lakom, itt is szeretném majd egyszer befejezni. Később felvettünk mindenféle kölcsönt, és hozzáépítettünk a házhoz. Gabi akkor készítette ezeket a boltíves beugrókat. Gábor a Sportkórházban ment el, borzalmas fájdalmak közt. Nyolcvankilenc februárjában kezdődött, és június 29-én elvitte a hosszan tartó súlyos betegség. A nővérek nagyon szerették, levágták egy hajtincsét, és eltették nekem. Mellette voltam mindennap, de a fájdalomtól nem voltam észnél. Ezt a hajtincset, az utolsó csomag cigarettáját, az ezüst karkötőjét, amit az egyik legjobb barátjától kapott, a szemüvegét, amelyben fellépett és egy jópofa karikatúrát betettem a boltívbe. Tizenhat évig éltünk együtt, amikor elvette a sors. Jövőre lesz harminc éve, hogy nincs. Sokáig nem tudtam sírás nélkül beszélni róla. Gabi jókedélyű ember volt, páratlan humorérzékkel, ezért ne legyen szomorú ez az írás se. Mindig szórakoztatni akart. Nálunk tárva-nyitva volt a kapu, tüzet gyújtott a kertben, elővette a gitárt, és mire észbekaptam, már vagy tízen bejöttek, és énekeltek vele.

Az énekes fia, ifj. Ihász Gábor – ahogy apja is – tehetséges focista volt, egy sérülés miatt azonban abba kellett hagynia az élsportot.

– Elvégezte itthon a Testnevelési Egyetemet, aztán kiment Amerikába tanulni. Ott tanulta meg a gerincgyógyászatot, kiro­praktőr lett. Az apja már pólyás korában megjósolta, hogy orvos lesz. Egyszer azt mondta: mama, kár, hogy nem ismertem a papát! Olyan sztorikat mesélnek a barátai, hogy nem győzök nevetni.

Gábor és Mária 1973-ban találkozott a Vasas-pályán. Szerelem volt első látásra.

– Egy pillanat alatt olyan szerelmes lettem belé, mint a nagyágyú. Mentem hátra az ebédlőbe, meglátott, és annyit mondott: hú, de szép gyerekeid lesznek! Visszakérdeztem: tőled, mi? Erre csak annyit mondott: megbeszélhetjük. A szíve miatt eltiltották a focitól, de mindig kint volt a Vasas pályáján, ott szerelgette a hatalmas autóit, sikerült megszereznie Gagarinét is. Imádta, ha észrevették, hát ezzel a kocsival mindenki látta. Rettentően szép dalokat írt, de az emberek többsége csak a Múlnak a gyermekévekre emlékszik.