Stohl András sosem bocsátja meg magának: Miattam bántották a lányaimat

A Miskolci Egyetemen tartott csütörtöki előadásán Stohl András el­mondta: leülte a büntetését, nyilvánosan vezekelt, mégsem tudott megszabadulni a bűntudattól, miután ittasan balesetet okozott. A lelkiismeretét elsősorban az nem hagyja nyugodni, hogy miatta azok is szenvedtek, akiket a legjobban szeret: a két nagylánya. 

– Ittas állapotban balesetet okoztam. Ekkor sérült, aki a másik autóban ült, sérültem én, és sérültek a gyerekeim. Tulajdonképpen sérült az egész ország, hiszen engem mindenki ismert – mondta Stohl a népes hallgatóság előtt. – A lányaimnak beszólhattak: Nincs valami piád? Apádnak biztos van! Ezt máig nem tudom magamnak megbocsátani.

Ezt már elcsukló hangon, könnyes szemmel mesélte a színész, miközben döbbent csend ült az egyetemi előadóteremre.

– Az Őrült nők ketrecében van egy jelenet, az előadáson ennél a jelenetnél mindig Rebeka lá­nyom jut eszembe. Az, hogy mit kellett akkoriban kiállnia...

– Úgy érzed, hogy megbűnhődtél? – kérdezte ekkor a moderátor, Pataki Zita, akivel a Class FM rá­dióban vezetnek közös műsort. 

– Megbűnhődtem, de nem az öt hónapnyi börtön volt az igazi büntetés, hanem az, amit a lányaimról mondtam. 

Mindezzel együtt Stohl örül, hogy letöltötte büntetését a rácsok mögött, mert újra felemelt fejjel járhat, vagy ahogy ő fogalmazott: senki nem köphet egyet a háta mögött. 

Szó esett arról is, ami a lejtő aljáig vezette a színészt. Úgy érzi, a fordulópont az volt, hogy egyik pillanatról a másikra tévésztár lett, és ezzel akkoriban képtelen volt megbirkózni. 

– Országos ismertségre vágytam, és ezt megkaptam. Nincs ember, aki ezt ilyen fiatalon fel tudja  dolgozni. Személyiségtorzulást okoz: belülről nem is érzi az ember, hogy változik, hogy nagyképű lesz, hogy többet enged meg magának – mesélte önkritikusan. – Ráadásul az ismert embernek mások is többet engednek meg, és ezt ő természetesnek veszi. 

Mindennek a következménye lett, hogy a színész egy idő után sérthetetlennek érezte magát. Még az után is, hogy elszenvedte élete első súlyos autóbalesetét.

– Eltört a medencecsontom, tehetetlenül feküdtem a töltés tetején, másfél méterre az autómtól, és átgondoltam az életemet. Majd’ meghaltam a fájdalomtól, amikor a mentősök megfordítottak. Végül felépültem a kórházban, és ez a baleset mégsem lett fordulópont az életemben. Pedig egy nagy pofonnak kellett volna lennie, ami figyelmeztet: állj! De nem így lett. Pedig, ha akkor megállok a lejtőn, szerencsésebben alakul az életem – ismerte el Stohl, aki ma már küldetésének tartja, hogy másokat megóvjon a hasonló tragédiáktól.