Mautner Zsófi: Leborulok a vékony séfek előtt

Kitől tanult főzni?
Az alföldi, kunmadarasi nagyszülői részről a falusi konyha rejtelmeit sajátítottam el, a budapesti nagymamámtól pedig minden mást. De apukám is fantasztikusan főz, a vasárnapi családi ebédeket ma is ő készíti.

Hatévesen fánkot sütött, amikor a legtöbb gyerek még babázik. Ez nem szokványos.
Szerintem jó, ha egy kisgyereket bevonnak a konyhába. Kóstol, babrál, és automatikusan megszereti ezt a közeget. A testvéremmel már egész piciként sárgarépát pucoltunk a húsleveshez, hidegtálakat készítettünk. Hatévesen pedig már sütöttünk, főztünk. De sosem volt ez számomra kényszer vagy munka.

Mikor jött rá, hogy nemcsak szeret főzni, de tehetsége is van hozzá?
Őszintén megmondom, szerintem a főzés nem akkora művészet, és nem is olyan misztikus dolog, mint amilyennek képzelik. A tapasztalattal és a rutinnal van összefüggésben. És ha az embernek kétszer, háromszor sikerélménye van, önbizalmat nyer, és mer utána saját szájízre alakítani és ötletelni is.

Tizenéves korára ezek szerint már rutinosnak számított a konyhában. Hogy lett mégis diplomata?
A szüleim diplomaták voltak, és adta magát a helyzet. Nagyon szerettem a munkámat, de New Yorkban valami megváltozott. Rengeteget ta­nultam, fejlődtem odakinn, faltam a szakács­köny­ve­ket, legyen az francia, olasz, görög. Szakács­kur­zusokra jártam, és már olyan tettvágy égett bennem, ami túlnőtt rajtam, és lépnem kellett. Úgy éreztem, meg kell osztanom az élményeimet, tapasztalataimat másokkal is, így kezdődött a blogolás, ami belesodort ebbe a hivatásba.

Olyannyira, hogy a MasterChef Junior idei évadát ön vezeti. Milyen volt a gyerekekkel együtt dolgozni?
Nagyon megszerettem őket, és meg is könnyeztem, amikor egyenként búcsút kellett venni tőlük. Fantasztikus volt végignézni, ahogy szívják magukba a tudást, amit rögtön hasznosítanak is, és hogy mennyire őszinték, és mekkora erővel vetették bele magukat ebbe a versenybe. Mintha egy jó tündér aranyporral szórta volna meg ezt az egészet.

Meglepően sok volt a kisfiú köztük.
Igen, én is azt gondolnám, hogy inkább a kislányok főznek, de lehet, így az első szériában a kisfiúk bátrabbak voltak. Biztos az apukáktól látják, hiszen most már a férfiak körében is egyre divatosabb a főzés.

Volt olyan, akiben a jövő nagy reménységét látta?
Mindannyian felkészültek és ügyesek voltak, de természetesen azért különböző szinteken mozogtak. Pár játékosnál már biztosan láttam, hogy ebbe az irányba fog menni, és a főzésben találja meg a hivatását.

Ez a szakma viszont a kilóknak is kedvez. Zavarta ez valaha?
Egyrészt leborulok azok előtt a gasztronómiával foglalkozó szakemberek előtt, akik vékonyak tudnak maradni. Persze vasfegyelemmel kordában lehet tartani a formánkat, és úgy is lenne a helyes, de számomra ez egy triplaszaltós mutatvánnyal lenne egyenlő. Másrészről úgy érzem, rendben vagyok magammal, és a kilók ellenére mindig igyekszem nőiesen, csinosan öltözködni.

Az ízek világában élve az egészséges életmód mennyire tud jelen lenni?
Engem abszolút érdekel, és a hétköznapokban az egészségesen étkezésre és életvitelre törekszem. Sportolok, sok zöldséget és kevés húst eszem, szóval nem hagy érintetlenül a jelenség, viszont nem ez határozza meg az életemet.