Feleségével, Zsuzsikával egy környéken nőttek fel, nagyon közel laktak egymáshoz.
– A suli felé mindig előttem ment egy gyönyörű, pici lány. Olyan élő szempárt életemben nem láttam. Néztem, ahogy futkározott az iskolaudvaron, nem tudtam levenni róla a szemem. Jóval később, ‘72-ben a haverokkal fociztunk az utcán, ő jött a boltból egy zacskó tejjel. Kérdeztük, nincs-e kedve beállni a kapuba, mert kevesen vagyunk. Beállt. Ő tizenöt volt, én tizennyolc. Zsuzsikám látta, hogy gyönyörű csajok járnak hozzám, rajongó nagylányok. Féltékeny volt, de soha nem mondta. Nekem viszont pont az ő érintetlensége kellett, éreztem, hogy szeretni akarom.
– Meg is írtam: „Fényes hajú, ugye még nem érintett fiú?” A két utca közt volt egy kis fa, oda egy kő alá tettünk mindig levelet. Amikor jöttem haza éjjel koncertről, elolvastam, és válaszoltam. Ő felvette, amikor ment reggel iskolába. Így leveleztünk, míg pár év múlva elhívtam egy koncertünkre. Ő azt füllentette a szüleinek, hogy a műjégre megy. Karácsony lett, felakasztottam az ajándékaimat a kerítésre. A papája meglátott, behívott. 1975-ben, amikor huszonkét éves lettem, elvettem Zsuzsikát.
– Soha nem volt hűtlen a feleségéhez?
– Nem.
– A hite miatt?
– Nem. Meg sem fordult a fejemben. 1988-ban írtam egy lemezt, az a címe: Monogám vagyok. Nincs szebb, nincs jobb asszony a feleségemnél. Ő a társam, a barátom, az üzlettársam, a szerelmem. Az oltár előtt a Jóistennek ígértem meg, hogy holtomiglan-holtáiglan. Istent csalnám meg, és azt nem teszem meg.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.