Laár András: Emlékszem az előző életeim részleteire

Zavarja az idő múlása?

Dehogyis! Ez nagyon jó, csak teljen. Végig kell menni, nem kell sajnálkozni, ez van kitalálva. Nem szeretnék újra 30 éves lenni. Ha ugyanazokat kellene csinálni, az borzasztó lenne. Örülök, hogy azt csinálom, amit most.

Mi a különbség?

Jobban látom, mi hogy van, jobban tudok illeszkedni a saját életembe. Otthonosabb az élet, nem kell egy csomó mindenért megharcolni. Nem kell új barátnőt szerezni, mert van feleségem. Ez könnyítés! Nem kell magyarázni mi az a L’art pur l’art társulat, mert mindenki tudja. Eljönnek, és csak telt házas fellépé­seink vannak. A KFT zenekar is kiáll, meghívnak minket városi rendezvényekre, falunapokra, és nagy kon­certeket tartunk a nagyvárosokban. Ennél jobban nem is akartam befutni. Ez a befutás teteje. A következő nagy KFT-koncert november 2-án lesz a MOM-ban.

A mai napig nincs buli Afrika nélkül, pedig 33 éves a dal. Mi a titka?

Jó az alaplüktetés, a jó kis zötyögős. A dallam fülbemászó. Afrika egzotikus, távoli, nem kötődnek hozzá rossz dolgok. Felhőtlen, felelőtlen hülyéskedés, nem akar többet a vidám hangulatnál. A másik ilyen dal, a Balatoni nyár, amit Bornai Tibi írt. Annyira közös élménye az embereknek a nádas, a túl drága árak, az mindenkinek betalált. A mai napig érvényes, ha lemész a Balatonra ma is pont úgy van a balatoni nyár. Az Afrika alapja a Szent István krt. 27-ben, ahol az első feleségemmel laktam, éjszaka a kád szélén ülve született. Ez retró mítosz!

Akkor nem kell tartani az öregedéstől?

Nem, az öregedés teljesen normális. Nem kell pontosan olyan öregnek lenni, mint amennyi vagyunk. Nem kell az agyat megöregíteni. A test az öregszik, azzal nincs mit csinálni. Egy nagyon jó barátom, dr. Dicsőfi Endre bátyám, orvos, költő, művész, sokoldalú ember, hetven fölött van, és olyan vidám, olyan jól elvan a feleségével! Van példa arra, hogy idősebb korban is lehet jól élni. Van egy japán mondás: örülj az esőnek, mert ha nem örülsz akkor is esik. Ezt át lehet vinni az öregedésre is. És nem baj az, ha ennek egyszer vége van. Mindig van egy élet, amit végig élünk, aztán utána erre kevésbé emlékszünk. De nem baj, ha lezáródnak részek. Elkezdődik, véget ér. A tudat úgyis örökkévaló, majd valahol, valami más formában öntudatra ébred. A saját gondolataimat mondom, ez nem végső kinyilatkoztatás. Bármikor eljöhet az a pillanat, amikor meg kell halni, és akkor inkább békésen, ne azzal a tudattal, hogy jaj, de még szerettem volna megenni egy fagyit!

Ez igaz, de biztos, hogy lesz folytatás?

Nem kutatom, de emlékszem előző életeim apró részleteire. Abban száz százalékig biztos vagyok, hogy az én tudatom különböző, más testekben is élt.

Egyet mesélt, német frontszolgálatos orvos volt, 1905-ben született és 1946-ban halt meg, mor­fium-túladagolásban. Kilenc évvel később született újra.

Pontosan! Nem mondom, hogy elölről végig tudom mondani az életét, de most van egy gyerekkori emlékem is abból az életből. Egy rossz hangulatú, puccos családi ebéd. Erről beszélgetünk a szülinapom kapcsán?

Mi a fiatalsága titka?

Nem tudom pontosan. A mozgékony tudat az segít. A rugalmasság, a tudat rugalmassága. Ha derűs vagy és vidám, az konzervál a legjobban.