Szülővárosában avatták fel Koncz Gábor szobrát

A hatalmas vihar csak később csapott le a környéken, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész 80. születésnapi partija után, ahova Koncz lányaival és unokáival érkezett. Tekla és Regina kislányaikkal segítettek leleplezni az emlékművet, amit Koncz Gábor meghatódva köszönt meg a városnak.

– Életem legszebb napja ez – mondta, majd Karinthy szavaival folytatta beszédét. Arra többször is kitért, mennyire örül, hogy szerető családdal körülvéve, megérhette ezt a szép kort. Koncz szerint az ember sok mindenben lelheti örömét, de a legfontosabb az életben az ember legszűkebb környezete, a család és a barátok. És bár ez a nap az ünneplésről szól, azért őt is foglalkoztatja az elmúlás gondolata.

– Azt szeretném, ha nekem nyugodt finisem, két unokámnak erős startja lenne – mondta a színész, aki nem véletlenül ezen a helyen kérte a szobor elhelyezését.

– Fiatalkoromban, ebben a templomban határoztam el, hogy nyomot hagyok. Szerettem volna több lenni. Hogy ezt elérjem, egész életemben vetettem, ezzel a szoborral most aratni szeretnék. Azt már tudom, Isten egészen biztosan szeret, mert hagyta megélni ezt a kort. De tartozik is, mert ebben a templomban négy évig ministráltam neki. Viszonzásul azt kérem, hogy figyeljen rám – még egy darabig.

A hófehér, százmázsás kő szobor Király Róbert szobrászművész keze munkája. A Mezőkeresztes központjában álló alkotás a városi önkormányzat kezdeményezésére, közadakozásból készült el. A költségeket magánszemélyek és a város vállalkozói állták, akik így róják le tiszteletüket a színművész előtt. A köszöntők után a sokaság átvonult ahhoz a tóhoz, ahol annak idején Koncz tilosban pecázott, s ahol a művészt és meghívottakat finom falatokkal vendégelték meg.