Kisfiúnak nézett ki Mádai Vivien gyerekként

Ma este Mádai Vivien és édesanyja lesz az egyik páros a TV2 Vigyázat, szülővel va­gyok! című műsorában, és csakúgy, mint az eddigi vendégekről, róla is kiderül jó pár vicces dolog. Megtudjuk például, hogy a műsorvezető nem volt mindig ilyen nőies, tinédzser korában inkább a fiús külsőt részesítette előnyben, amire még egy piercinggel is rásegített. A legfurcsább az egészben, hogy ennek még az édesanyja is örült. 

– Támogattam ezt, mert 18 éves korukra teljesen normális gyerekké váltak. Akkor már nem festették a hajukat sem – mondta Vivi édesanyja a forgatáson. 

Persze nem ez volt az egyetlen szokatlan dolog, amit Vivien fiatalabb korában művelt. A műsorvezető szenvedélyesen gyűjtötte a megvásárolt ruhák címkéit, hogy aztán azokat később okosan hasznosítsa.

– Mindig bizonytalan voltam a ruhavásárlásaim során, így volt, hogy visszaraktam rájuk a címkét, és visszavittem a boltba a vásárolt darabokat. Általában akkor történt ez, amikor rájöttem, hogy mégsem tetszik a ru­ha, ezért visszaapplikáltam rá a cédulát – meséli az adásban nevetve Vivi.

A Mokka műsorvezetője la­punknak is beszámolt arról, hogy milyen élelmes volt tiniként, és minek köszönhető az egykori piercingje.

– Voltak különböző korszakaim, amikor kerestem azt, hogy mi áll jól nekem. Mindig szerettem feszegetni a határaimat, és sokszor kicsit extrémebb külsővel jelentkeztem. Szerencsére ezt hagyták a szüleim is.

Az iskolában is mindig jól tanultam, diákönkormányzati tag voltam, szak­­körökre jártam, és aktívan részt vettem az intézmény életé­ben. Kreatív gyerek voltam, és sok mindent tettem az iskolámért. Éppen ezért voltak velem engedékenyebbek a tanárok is – kezdte Vivi, majd kitért gyűjtögető szenvedélyére is.

–  Régebben nemcsak a címkéket, de a zacskókat is gyűjtögettem, bár nem tudom, mi­ért. Egy zacskó mindig jól jött, folyton tele volt a táskám. Ezeket a zacskókat általában egy még nagyobb zacskóban tartottam, így végeláthatatlan zacskógyűjteményt halmoztam fel.

A ruhákat azért vittem vissza, mert so­sem tudtam, hogy jó-e a mé­ret. Nem szerettem ruhákat próbálgatni a boltokban, ezért sokszor otthon vettem észre, hogy mégsem jó rám a kiválasztott darab. De akkor is elraktam a címkéket emlékbe, ha már nem volt rájuk szükség. Ezen ma már természetesen mindig jót nevetek.