Nem ússza meg a szívműtétet Lali király

Volt ideje Boros Lajosnak átgondolni, hogy mit kezd azzal a helyzettel, hogy kinyitják a mellkasát, úgy teszik rendbe a szívét. Már a komoly beavatkozás pozitív vonzatára is rálelt.

– Olyannyira meglepetésszerűen ért az a szeretethullám, amit kapok egy hónapja, hogy kezd megváltozni a világképem – állítja Lajos. 

– Érzem, hogy sokan vannak, akik számítanak rám. Azért akarok meggyógyulni, mert nem szeretnék szenvedve sokáig élni. Vi­szont meggyógyítva, teljes energiával szeretnék azoknak az em­bereknek visszaadni valamit, akik szeretnek. Nem kihagyva ebből a családomat, a barátaimat. A meggyógyításom jó befektetés, mert olyan leszek, mint egy Trabant Porsche-motorral. Még ti­zenöt évig folytatnám, de jó, hagyjuk az álszerénységet, lehet az huszonöt is! – neveti el magát, majd üzen azoknak, akik álhíreket terjesztettek róla a húsvéti hosszú hétvégén: – Üdvözlöm azokat az újságíróknak nem nevezhető embereket, akik előre megírták a műtétemet. Kérem, számoljanak be arról is, hogy sikerült, mert én nem éreztem annyira.

Lajos vasárnap katéterezésre és érfestésre ment be a kórházba, hogy kiderüljön, milyen műtéttel tudják helyrepofozni a szívét.

– Már a katéterezésnél kiderült, olyan gyönyörű a korona­erem, hogy a főorvos úr megkérte a kezét – neveti el magát Lajos. – Azt mondta, nincs szükség ér­festésre. Ez azt jelenti, hogy a mű­tét elől elhárult az akadály.

De még mindig nem fekszik kés alá, mert a sebésze újabb három vizsgálatot kért. Az viszont biztos, nem ússza meg három kis lyukkal, fel kell tárni a mellkasát.

– Az artériám a szíven belüli részen 50%-ban tömődött el, ehhez nem lehet hozzáférni katéterrel, mert ha kitágítják, akkor megreped a szív. Ezért kell a mellkasfeltáró mű­tét. Ha már ott járnak, rendbe teszik a romba dőlt billentyűrendszeremet is.