Fejős Éva kislányával utazgat a nagyvilágban

Fejős Éva író, újságíró húsz regényen van túl, és ismert arról is, hogy 49 évesen esett teherbe. Világra hozott egy tündéri kislányt, reményt adva azoknak, akik csak későn tudnak gyermeket vállalni. Éva ezúttal Kandász Andi webreality és televíziós sorozatában, a Sztármamiban beszélt arról, hogy csak egyszer félt a várandóssága alatt.

– Egyetlen pillanat volt, amikor féltem, hogy nem marad meg. Bennem úgy egyben volt az egész, ha ő megfogan, akkor biztos meg is születik és egészséges lesz – mesélte Andinak, hogy milyen sokan féltették, és „rakták” rá a félelmüket. – Ne tudja meg, hogy mindenki miket mondott, még a saját anyám is.

Éva bátran lesöpörte magáról az aggodalmakat, de még így is volt egy olyan pillanat, amikor megijedt.

– Egy hajóúton voltunk, amikor megláttam egy vérfoltot a bugyimon. Pici pötty volt, de teljesen rosszul lettem. Elkezdtem utánaolvasni, Úristen, mi lesz most! Aztán ma­gamnak tudatosan, relaxációban azt mondtam: minden rendben van, itt vagyunk Santorini partjainál, hagyjuk a hülyeséget, ez a gyerek jól van. Az ott egy nagyon komoly belső változás volt. Onnantól egy pillanatig nem féltem. A terhességem csodálatos volt, a refluxot leszámítva.

Emiatt keveset tudott enni. Főleg édesanyja főzelékeit imádta és a sajtot.

– Érdekes, a gyerek imádja azokat az ízeket, amiket akkor ettem, az olajbogyót, a camembertet, a márványsajtot.

Elérkezett a szülés ideje, és Éva a kislánya érdekeit figyelembe véve döntött.

– Programozott császármetszéssel született. Azt gondolom ma is, hogy jó döntés volt. Azt mondtam, az én koromban minek? A gyerek miatt döntöttem így. Nem akartam foko­zottabb kockázatnak kitenni. Ha eddig minden jól működött, ne­hogy ott történjen valami. Nem voltam ideges, a császármetszés reggelén kezdtem kicsit izgulni, hogy lehet, mégsem így kellene. De végül is jól döntöttem.

A császár alatt ébren volt, hallotta, amikor felsírt a kislánya. Akkor gondolta, hogy most már minden rendben lesz.

– A császár miatt nem kaphattam meg azonnal a gyereket. A párom elment, én hat órán át nem kelhettem fel. Csak akkor adták a kezembe, ha volt ott valaki, aki értett a csecsemőkhöz. Hívtam a barátnőmet, ő hozta be. Onnantól ott maradt velem. Az első hat hét arról szólt, hogy minden erőmmel megpróbáltam életben tartani a gyermeket. Etetni, öltöztetni, fürdetni, altatni. Ahogy visszanézem a videó­kat, képeket, most érzem azt az elképesz­tő szeretethullámot, amit akkor is érez­tem, de nem tudtam megélni, mert szorongtam.

A védőnő szinte naponta ment hozzájuk, hogy megnyugtassa Évát, aki alig merte megfogni, fürdetni a babát. Aztán persze beletanult, és azóta nyugodt anyuka. Akkor sem bosszankodott, amikor a pici Linda egy nagy doboz popsikenőcsöt kent szét az arcán, a ruháin. Akkor sem, amikor a kislány a telefonjával játszott és felhívta a segélyhívót. Csak azt hallotta, hogy: „Hölgyem, segíthetünk?” Éva nagy utazó, és ez így maradt a kislánya születése után is. Azt szeretné, hogy világlátott, nyitott legyen. Lindával elsőként Thaiföldre utazott.

– A doktor néni azt mondta, mivel még nincs egyéves, nem mehet be a medencébe, mert ott aztán mindent elkap. Második nap vettem neki egy felfújható flamingót, mert láttam, hogy megőrül, úgy nézi a gyerekeket a medencében. Na, onnantól kezdve medencevíz be a szájba, ivott belőle, nem lett baja. Mielőtt elutaztunk, akkor is mondták: jesszus, Thaiföld! 12 órát utaz­ni! Bírta. Azóta Balin is járt. Ha félnék, én se utaznék. Mindig lehet valamitől félni, ha félni akarsz, de akkor a vége az, hogy bezárod magad.

A Fejős Évával készült web interjút itt tekintheti meg: