Forrás: Móricz István
Rejtett számról kaptunk telefonhívást, a vonal túlsó végéről női hang jelentkezett, hogy elmondja, áldatlan állapotokat tapasztalt Szilágyi Istvánnál.
– Valami nincs rendben István bácsinál. Tegnap ottjártunkkor a fia összevissza beszélt, azt mondta, hogy ott volt a rendőrség, az apja pedig rángatózott. Szerinte túl sok altatót vettek be a szülei. A színésznek, ahogy láttam, meg volt egy kicsit sérülve a feje, a lába pedig kék-zöld volt, mintha megrúgták volna – közölte kétségbeesetten a telefonáló.
Természetesen azonnal tárcsáztuk Szilágyi telefonszámát, de nem reagált a hívásokra, ezért meglátogattuk. A ház kapujához érve összetalálkoztunk a színész feleségével, Humenyánszky Jolánnal, akinek elmondtuk, amit a telefonálótól hallottunk. Heves tagadásba kezdett.
– Ebből egy szó sem igaz. Peti nem bánt minket, soha nem bántott, és a férjemnek sincs semmi baja. Hagyják végre békén a fiamat, ő nem tett semmit! Az igaz, hogy szedünk altatót, de azt az orvos írta fel, mert máshogy nem bírnánk aludni – mondta az államilag is elismert szobrászművész, akitől megkérdeztük, ki tudná-e hívni a férjét a kapuhoz, hogy beszélhessünk vele. – Nem tud most felkelni. Megint elesett, és eltört az ágyékcsontja... – bökte ki Jolán, de további részleteket nem közölt.
Ekkor megjelent a kapuban Szilágyi Péter is, aki beinvitált minket – saját szavaival – „az ő mátrixába”, hogy megbizonyosodjunk arról, minden rendben van az apjával. A házban a Lópici Gáspárt megformáló művész csendben kanalazgatta a levesét, míg fia előadást tartott a mátrix fogalmáról, a börtönben eltöltött időről és sok olyan dologról, aminek semmi köze nem volt a kérdéseinkhez. Amikor a szülők akartak hozzánk szólni, hangosan figyelmeztette őket, ne merjenek a szavába vágni. Távozásunkkor még megfenyegetett minket, hogy ha a továbbiakban is írunk róluk, bosszút fog állni.
