Cooky az apaság örömeiről: Azt is imádom, ha sír a babánk

A tavalyi év igen jól alakult: a szakmai sikerek mellett a magánélete is csodás fordulatot vett. Elégedett az éle­tével?

Szerencsés vagyok, szerencse nélkül sosem jutottam volna ide. Ez az ország nekem mindent megadott: szakmai sikereket, szerelmet, gyereket és itt tanulhattam meg repülni is. El sem mertem képzelni ilyen éle­tet, amikor Magyarországra költöztem. Másrészt azt hiszem, túlzás nélkül állíthatom, hogy nem vagyok rossz ember – ez is hozzájárul a sikerekhez. Körülöttem nincsenek botrányok, nem szólok be senkinek, tiszta életet élek, ez is kellett ahhoz, hogy most itt tartsak.

A rádióban és a tévében is dolgozik, repülni is szeretne és szombat éjszakánként még diszkózik is. Most, hogy édesapa lett, nem vesz vissza a tempóból?

Igaz, hogy szombat éjszaka játszom egy klubban és vasárnap hajnalban érek haza, de azért ezt a fajta munkát mégsem úgy kell elképzelni, mintha mindennap tíz órát dolgoznék a gyárban. A Rádió1-en 17–20 óra között van napi műsorom, ugyan előbb bemegyek, de fél 9-re akkor is otthon vagyok. Amikor vártuk Kevint, beszélgettünk Debivel a munkáimról, hogy szeretné-e, ha valamit feladnék. Határozott nem volt a válasza, és én ezért hálás vagyok neki.

Úgy tűnik, egyszerre ért a szakmai és a magánélete is a csúcsra.

Amellett, hogy ez igaz, én ezt teljesen külön kezelem. Nem lehet a magánéletet összehasonlítani a pályafutással. A munkában én vagyok Cooky, a furcsán beszélő srác, de a privát életemben Christian vagyok, az apuka. Imádom fürdetni a kisfiam, ragaszkodom is hozzá, hogy én csinálhassam. Szeretem átélni még azt a pillanatot is, amikor sír.

Milyen volt a születése?

Na, ott mindannyian könnyeztünk, nem csak ő. Végig bent voltam, és mondhatom: rettentő büszke vagyok Debire. Gyönyörű volt a szülés maga is. Hétfőn voltunk egy kötelező vizsgálaton, ahol mondták, hogy csomagoljunk össze, és másnap reggel menjünk be. De Kevin majdnem megelőzött minket, 7-kor folyt el a magzatvíz, 9 óra 50-kor már Debi mellkasán szuszogott, pár perc múlva pedig én is megfoghattam. El sem lehet magyarázni, hogy milyen érzés, amikor először fogtam a kezembe Kevint. 

Milyen baba Kevin?

Természetesen gyönyörű! Persze mindenki ezt mondja, de hát ő tényleg nagyon formás. Le sem tagadhatjuk majd egymást, és végre van bizonyítékom arra is, hogy nem járok szoláriumba: Kevin bőre sem fehér, hanem kreol.

Eltervezte, milyen apuka lesz?

Ahogy megszületett, egyből minden természetes volt, ami vele kapcsolatos. A kórházban természetesen kaptunk képzést, hogy hogyan kell pelenkát cserélni, fürdetni vagy öltöztetni, ezeket mind elsőre megtanultam. Minden rezdülését figyelem, már azt is észreveszem, ha éhes. De Debóra is nagyon jó anyuka. Mindent közösen csinálunk, és Kevin jól is érzi magát velem. Egyedül a fürdetést fogom stoppolni, az biztosan csak az enyém lesz! És ha Debi azt szeretné, hát az összes pelenkát is kicserélem, az sem zavar.

Az ön édesanyja Franciaországban él. Mikor tudja meglátogatni az unokáját?

Anyu már megérkezett egy hete, és február végégig velünk is ma­rad. Szerettük volna, hogy ahogy Debi szülei az első pillanattól kezdve élvezhetik Kevint, anyu is élvezhesse az unokázást. Ő nem az az okoskodós fajta, persze fog majd segíteni, de elsősorban azt szeretnénk, ha inkább csak örömét lelné benne.

Hogyan fog beszélni a kis­fiához: magyarul vagy franciául?

Természetesen franciául, már csak franciául szólalok meg otthon. Így Kevin 4-5 éves korára mindkét nyelvet fogja beszélni. Ebben is előre megállapodtunk Debórával.

A párja a repülésről sem akarta lebeszélni most, hogy már hárman vannak?

A repülés nem veszélyes szakma, autóban sokkal többen halnak meg egy évben, mint repülőgép-szerencsétlenségben. Debi repült velem többször, pontosan tudja, hogy rajta kívül a repülés a szerelmem. Ha megadatik még, hogy egyszer hivatásos pilóta legyek, örömmel vállalom, de szeretem a szakmám, így akkor sem lesz bennem görcs, ha ez nem valósul meg.