Pataki Zita: Egy éven át a férjem injekciózott

A mesterséges megtermékenyítés tabutémának számít a párok többségénél, mert kudarcként élik meg, hogy természetes úton nem tudnak családdá válni. Pataki Zita úgy érzi, hogy az elmúlt öt évben a gyermekvállalás kapcsán olyan fájdalmakat és pillanatnyi csodákat éltek meg a férjével, Attilával, hogy már csak jót hozhat, ha közreadja kálváriáját. Erőt szeretne adni más pároknak.

Zita már fiatalkorában sejtette, hogy nincs minden rendben vele, majd kiderült: súlyos en­dometriózisban, méhnyálkahártya-be­tegségben szenved, amivel műtötték is. Szerinte ez a meddősége oka.

A Class FM műsorvezetője tisztában volt azzal, hogy a lombikprogram meg fogja viselni őt és kapcsolatát, ezért még az első előtt szakemberhez fordult.

– Voltam családállításon, felkerestem táltost, jártam pszichológushoz, és még sorolhatnám. Tudni akartam, miért történik ez velem. A nők hittel mennek lombikra, de benne van, hogy nem sikerül. Fel kell a lelkünket készíteni erre, mert összetörhet, és a kudarc depresszióba húzhat. Rámehet a házasságunk is. Hálás vagyok a férjemnek, mert végig mellettem állt. Összekapaszkodtunk, sôt a procedúrák és a fájdalmak még közelebb hoztak bennünket egymáshoz – mondja Zita, aki minden megtermékenyítésre boldogan érkezett, mert csak a lehetőséget látta benne.

– Amikor az egész eljárás elkezdődik, kapsz egy csomó hormoninjekciót. Az is kérdéses, hogyan reagál erre a szervezeted, mennyi petesejt kezd el termelődni. Előfordult, hogy  telje­sen kikeltem ma­gam­ból a hormonok miatt, de humorral próbáltuk kezelni a férjemmel. Volt, hogy kiabáltam neki, hogy nyugtasson meg, mert úgy éreztem felrobbanok a hormonoktól. Alig tudtam kezelni. Ráadásul negyvenévesen tudtam meg, hogy van egy vérmutációm, az átlagnál sűrűbb a vérem. Így aztán a hormoninjekciók mellett egy éven át mindennap vérhígítót kellett szúrnia a férjemnek a hasamba. Még a vérem miatt is orvoshoz kellett járnom – vallja be Zita, aki jó pár könnycseppet ejtett az ötéves küzdés alatt.

– Úgy érzem, orvost, módszert, alternatívát ismerek, ami hazánkban elérhető, mert hittem benne, hogy sikerül. Reflexológiát, különféle szereket, jógát, akupunktúrát, tényleg mindent kipróbáltam... De most már a korom miatt is lemondtam egy következő lombikról – sóhajt a negyvenhárom éves Zita, akinek már csak a csoda segíthet abban, hogy saját babáját tarthassa a karjában.