Nagy Feró: Tudom, ki terjesztette rólunk a csirkedarálást

A vihar miatt elmaradt az ős Beatrice zenekar koncertje vasárnap a volt Ifiparkban a mostani Várkert Bazárban. Nagy Feróban ez rossz emlékeket ébresztett, a rendszerváltás előtti időket idézte.

– Ez egy Ricse-történet – magyarázza Feró. – Amikor szóltak, hogy elmarad a buli, az csúszott ki a számon: már megint? Átok sújtja az Ifjúsági Parkot? Ilyen 1978–81 közt ezerszer megtörtént. Szóltak, hogy elmarad a koncert, mert technikai problémák vannak. Tudtuk, a technikai ok azt jelenti, hogy engedi-e a rendőrség vagy sem. Mi most az eső ellenére megcsináltuk volna a bulit, de az jogos, hogy a közönséget nem lehet veszélyeztetni. Beletörődtünk, de az első gondolatom akkor is az volt, hogy már megint betiltottak!?

A zenekar tagjai állítják, hogy soha még egy icipici csirkét sem daráltak le, de azoknak, akik abban az időben ezt a történetet hallották, ezt nehéz elhinni. A sztori makacsul tartja magát.

– Egyszer megérkeztünk egy vidéki művelődési házba, amely akkor a tanács, a mostani polgármesteri hivatal alá tartozott. Az engedélyt úgy kapták meg a művházasok, hogy összefogták a papírokat, így az illetékesek észre sem vették, hogy aláírták. Szóval, megérkeztünk a művházba, ahol az igazgató azzal fogadott: „Kedves művész úr, csak egy kérésünk lenne, a csirkés dolgot hagyják ki”. Akkor hallottam erről először, azt sem tudtam, miről beszél. Milyen csirkés dolgot? „Maguk élő kiscsirkét darálnak a színpadon.” Micsoda? Mi a csirkékkel is humánusak vagyunk! Semmi közünk az erőszakhoz, gyilkoláshoz. Egyet ígérhetek, ez nem lesz! Később kiderült, hogy ez a rémtörténet Erdős Pétertől (a magyar popzenei világ irányítója a Kádár-rendszer alatt – a szerk.) származott.

Egy péntek esténként leadott televíziós vitaműsorban az volt a téma, hogy kell-e nekünk Beatrice, ha itt az Omega?

– Az Omegát sem szerették, de minket egyenesen állatoknak tartottak – folytatja Feró. – A műsorban szólalt meg Erdős, hogy ő nem kedveli az olyan zenekarokat, mint a Beatrice. Azt mondta: képzelje el a kedves néző, ha egy ilyen zenekar – nem mondta ki, hogy a Beatrice, hanem egy ilyen punkzenekar – élő kiscsirkét tesz a darálóba, és a fehér ingen vörös vér folyik. Ezt a tévénéző komolyan vette. Milyen fehér ing? Mi bőrcuccban vagyunk! Hiába nem vettük komolyan, ez így maradt, és ezerszer kellett cáfolni.

Ennek ellenére Feróék beálltak volna a sorba, hogy ne legyen tiltás, rendőrség, hogy eljussanak a közönségükhöz.

– 1978-ban jelentkeztünk Erdős Péternél, hogy szeretnénk lemezt kiadni. Beadtunk egy nagylemeznyi anyagot. Mire ő: „Hát gyerekek, ez nem...  Nagyon erőszakos, olyan vávává! Ott a Piramis, az legalább hallgat rám. Hozzatok másik anyagot.” Egy hét múlva vittük a következő nagylemeznyit, de feleslegesen. Egyértelmű volt, hogy nem akar minket. Aztán 1989-ben, amikor ő már senki volt, Erdős doktor egy tévéműsorban azt mondta: „Ha tehetném, Nagy Ferónak a mai napig nem lenne lemeze”. Rosszul esett, mert sokszor találkoztunk, mindig barátként viselkedett, ezt sosem mondta meg.

Coopert is vádolták

A Feróról terjesztett sztori vándormotívum a rocktörténetben, először Alice Cooperről írták le – szintén alaptalanul. Az 1969-es Torontói Rockfesztiválon egy csirke tévedt a színpadra. Az énekes a közönség közé hajította, amely pillanatok alatt darabokra tépte. Másnap az jelent meg a lapokban, hogy Cooper ledarálta a baromfit. Bár hazugság volt, ez tette híressé a horrorrock klasszikusát.

Ozzy Osbourne viszont valóban vérengzett. A felesége, Sharon fehér galambot vitt Ozzynak egy sajtótájékoztatóra, annak jelképeként, hogy ura megszelídült. A rocker nem értett ezzel egyet, ezért az újság­írók elôtt leharapta a madár fejét. 

Néhány évvel később koncert közben egy denevér fejét is leharapta, de nem szándékosan. Azt hitte, hogy gumidenevért dobott fel egy rajongója. Tévedett.