Gaál Noémi: Sosem rúgattam ki Onyutha Juditot 

Véget ért az Ázsia Expressz forgatása, már haza is ért. Lefogyott? Lebarnult?

Fogytam picit, és valami barnaságot is összeszedtem, de ezen az úton nem ez volt a lényeg.

Hogy érezte magát?

Először jártam Ázsiában. Ez az utazás nekem egy szürreális él­ménycsomag volt. A környezet, a körülmények, az embe­rek… Ázsia nagyon más, gondolkodtam is, hogy visszamennék-e. Most, hogy leülepedett bennem, azt mondom, igen. Pedig nem nyaralás volt. Nem voltak paradicsomiak a körülmények, nem a türkizkék tengert, a fehér homokot láttuk, nem a napsütést élveztük. Ennek ellenére azt mondom, meg kell nézni! Hiányérzetem maradt, mert úgy érzem, csak ízelítőt kaptam, de az a sok élmény, amely ott ért, kidobott a mókuskerékből, ami a hétköznapi élet, a munka körül forog.

Kivel küzdötte át magát Ázsián?

Németh Lajossal. Heteken át teljesen más feladatokkal szembesültünk, mint eddig bármikor.

Hogy viselték el egymást?

Bevallom, sokszor elveszítettük a türelmünket, a feszített tempó így csapódott le, de arra törekedtünk, hogy ne menjen rá a húszéves barátságunk. A végeredmény pozitív lett. Nekiállnék még egyszer. Komoly személyiségfejlesztő hatása van egy ilyen kalandnak.

Azután utazott el az Ázsia Expresszre, hogy kiderült: a TV2-nél már nem folytathatta, mint időjárásjelentő. Ez nem keserítet­te meg a kint töltött na­pokat?

Nem éreztem úgy, hogy már nem dolgozom ott. Ez a tizenkilenc év meghatározó volt az életemben, sokat köszönhetek a TV2-nek. A befejezést nem így terveztem, de így alakult. Mégis volt olyan producer, aki úgy gondolta, Gaál Noémi, Németh Lajos párosa érdekes lehet. Szeretek utazni, úgyhogy szívesen mentem. Elindult a „játék”, és azt sem tudtuk, hol vagyunk. Úgy kellett eljutnunk A-ból B-be, hogy nem költhettünk utazásra, szállásra még abból az egy dollárból sem, amit egy napra kaptunk. Ki voltunk szolgáltatva az ottani emberek jóindulatának úgy, hogy semmilyen közös nyelvet nem beszéltünk.

Hiányzott a párja, Maloveczky Miklós?

Nyilván. Hálás voltam neki, mert megértette, milyen nagy szükségem van arra, hogy valami kiszakítson a hétköznapokból. Ilyen utazásra a munkáink mellett nem lett volna lehetőség, ezt az elmúlt évek bizonyították. Úgy indított útnak, hogy hozzam ki ebből az útból a maximumot. Ott aztán azt sem tudtuk sokszor, milyen nap van. Nehéz volt követni az idő múlását.

Vagyis akkor már eszébe sem jutott?

Dehogynem! Az itthoni hétköznapi teendők nem jutottak eszembe, például az, hogy mi van a bevásárlással. Nagyon is hiányzott a társam, akihez hozzábújhatok, akivel mindent megbeszélhetek.

Miután elutazott, Onyutha Judit azt nyilatkozta egy magazinnak, hogy ön kétszer is elvette a munkáját – arra utalt, hogy ön az ATV-nél lesz időjós, miután őt elküldték. Akkor  nem tudta megvédeni magát.

Nem akarok Judit fejével gondolkodni. A távozásomat a TV2-től sem így terveztem, a belépésemet sem az ATV-hez. De az biztos, nem volt közöm ahhoz, hogy elküldték.

Mit szólt Onyutha Judit vádjaihoz?

Nem esett jól, érthetetlen volt számomra. A lelkiismeretem tiszta, sosem tettem semmit, ami miatt ő ezt érezhette. Amikor visszajöttem Ázsiából, természetesen beszéltem vele. Felhívtam telefonon, ezt nem lehetett ennyiben hagyni. Bántotta az igazságérzetem, ami az újságban megjelent, mert valótlanságokat írtak le. 

Melyik része?

Az, hogy miattam rúgták ki kétszer. Azért én arra is emlékszem, amikor  Barta Szilvi, Németh Lajos, Judit és én dolgoztunk a TV2-nél, és engem küldtek el. Fél év után hívtak vissza, amikor Szilvi másik kereskedelmi csatornához szerződött. Sosem tettem keresztbe sem neki, sem másnak. Sosem mondtam olyat, hogy „gyerekek, nekem kell ez a munka, rúgjatok ki valakit”! Ilyen nem volt. Lassan húsz éve ismerjük egymást, el tudja képzelni rólam?

Nem.

Nem is akarok erről többet beszélni, magyarázkodni. Csak az a bűnöm, ha ez bűn, hogy éltem egy lehetőséggel, amit felajánlottak. Arra koncentrálok, hogy mit vár tőlem az új munkahelyem. Nem nézek hátra, csak előre. A héten elkezdtem dolgozni, kedvesen fogadtak. Amikor megszűnt a munkám a TV2-nél, átálltam egy kényelmesebb ritmusra, most vissza kell zökkennem. De ez csak egy-két hetes folyamat, aztán, remélem, otthonosan érzem magam majd az ATV-nél is. A legjobb tudásom szerint végzem a munkám.

Végezetül kanyarodjunk vissza a szerelemhez! Várta Miklós, amikor hazaért?

Nagyon várt. Ennyi időt még sohasem töltöttünk külön. Nem voltak kétsé­geim, hogy szerelmes szívvel vár, és én ugyanolyan szerelmesen jöttem. Óriá­si bizton­ságérzetet ad, hogy van mellettem egy ilyen társ.