Pataki Ádám, a tévés szerelme: Claudiának is van egy élete, és nekem is

Nehéz szóra bírni hivatalosan, mert bár civil közegben egy igen beszédes és vidám embert ismertünk meg Pataki Ádám személyében, az újságírói kérdésektől egy szempillantás alatt zárkózottá válik. Pláne, ha azok a kérdések a féltett magánéletét, Liptai Claudiával való kapcsolatát, vagy a közös kisfiuk hogylétét érintik. 

– Claudia mellett valóban sokkal nagyobb médiafigyelem irányul rám, de őszintén szólva nem akarok ezzel foglalkozni – mondja a Borsnak Pataki Ádám mestercukrász. – Van neki egy élete, ami a foglalkozásából adó­dóan reflektorfénnyel jár, és van nekem, ami kevesebb médiaszerepléssel párosul, ha­csak nem valami sokakat érintő kérdésről van szó, mint mondjuk az Ország Tortájáról, amit au­gusz­­tustól a Pataki cukrászda is forgalmaz – fordítja rendkívül rutinosan a szakmája felé a szót. 

– Szeretem a hivatásomat, sokszor mondják, hogy épp olyan munkamániás va­gyok, mint az édesapám volt, de ezt azért egy kis túlzásnak érzem. A cukrászdát a szüleim és nagyszüleim építették, a legnagyobb szaktudással, tisztességgel – amit itthagytak nekem örökségül –, ezt viszem tovább. A hétből öt napot, reggel hét órától mindig ott vagyok, ez igaz, de nem érzem túlzásnak. Igyekszem egészséges arányban tartani a munkát és a családi éle­te­met, hiszen van egy nagyon fontos projekt, a kisfiam, Mar­ci, akire nagyon sokat gondo­lok. 

Pataki Ádám azt mondja, az életében a döntéseit a megérzései alapján hozza meg, illetve mindig figyelembe veszi, hogy az örök példaképe, a három éve tragikus hirtelenséggel elhunyt édesapja, Pataki János cukrászmester miként lépett volna. 

– Ugyanannál az asztalnál, ugyanabban a székben ülök, amiben az édesapám dolgozott – mondja Ádám. – A hátam mögött ott lóg a falon a képe, a mai napig beszélgetek vele... Ha valamilyen kérdésben elakadok, akkor arra gondolok, ő vajon hogyan csinálná, milyen tanácsot adna? Nagyon remélem, hogy olyan döntéseket hozok és hoztam, ami miatt elégedett lenne velem, ha most látna.