Negyven embernek ad munkát Bereczki Zoltán

Váltott 16 év után Budáról visszaköltözött Pestre, de a legnagyobb változás az életében mégiscsak az, hogy olyan munkahelye lett, amilyen még soha: cégüknek irodája van!

– Nem mondanám, hogy sosem ültem még irodában, mert amikor elvégeztem a középiskolát, és még nem tudtam, hogyan tovább, 1994–98 közt az édesapám alapította csomagolástechnikai cégben dolgoztam. Apu embert akart faragni belőlem, mondta, hogy na, akkor gyere, fiam, te viszed az eladást. A cég az ő ötlete alapján működött, mezőgazdasági zsákokat és szalagfüles fehér-kék, fehér-piros műanyag hordtáskákat, big begeket gyártott. Cégeket kellett felhívom, ami nekem teljesen idegen terület volt. Egy idő után azt vettem észre, hogy telefonálás helyett a Starlight Express dalszövegeit fordítom az amatőr színtársulatnak, amit csak délután lehetett volna. Előadásra készültünk, munkaidőben fordítottam. Ezt édesapám is észrevette, de szépen csendben hagyta. Igazi apa. Amikor megvolt a bemutató, és bevallottam, hogy ezt munkaidőben csináltam, csak annyit mondott: tudom. Aztán elvesztem ebben a dologban, 1998-ban felvettek a főiskolára, azóta nem ültem irodában.

Zoltán az üzlettársával alapította a céget, a Lepkegyűjtő Produkció Kft.-t, ami negyvenvalahány emberrel áll folyamatos munkaviszonyban, akiknek utalnak havonta. Ha az alkalmi megbízásokat is hozzászámoljuk, akkor megvan az hatvan is. A homeoffice időszaknak azért vetettek véget, mert otthon sosem tudták abbahagyni a munkát.

– Művészi tevékenységgel foglalkozunk, koncertszervezéssel és színházi előadások létrehozásával. 2018 februárjáig bezárólag négy saját színházi produkciója lesz a cégünknek, nálunk vannak a jogok, előadások. Lepkegyűjtő, Pillanatfelvétel, Dolgok, amikért élni érdemes és az 1984 Orwelltől. Nagyon sok tanulnivalóm van, de hiszek a sorsban, hogy van életfeladatunk. Több mint két évvel ezelőtt úgy döntött az ég, hogy a menedzseremmel elég érettek vagyunk ahhoz, hogy belökjön a mély vízbe. Úgy alakultak körülöttünk a viszonyok, hogy nem volt más lehetőségünk, mint létrehozni a Lepkegyűjtő produkciót. Soha nem bántuk meg, de voltak olyan pillanatok, amikor nem tudtuk, hogy lesz-e tovább, lesz-e holnap. Minden cég életében van ilyen. Aki nem megy neki buktatóknak, nem ült a gödör alján, nem látott szakadékot, az nem valódi céget mű­ködtet. A cég kockázat, merész vállalás, amikor nem lehetsz biztos abban, hogy sikerül minden húzásod. Ebből tanulsz, és egy lépéssel megint előrébb vagy. Alkotótevékenységet végző, kreatív cég vagyunk, de ettől még ez kemény vállalkozás.

Zoli már indul is, megy kislányáért, Zorkáért az iskolába. Azt mondja, ha nincsenek együtt, akkor annyira hiányzik, hogy már vele is álmodik.

– Nagyon hiányzik, már úgy megeszegetném. Este kenyeret sütünk, játszunk valamit. A nincs nő kérdésre kapásból feleli: – Nincs sírás! – és elneveti magát. – Boldog és kiegyensúlyozott vagyok, mert már nem akarok mindent mindenáron. Ez a titok. Ami nem megy, azt en­gedjük el. Egyedül kell, hogy megtaláld magad, a boldogságot, és ehhez tud majd csatlakozni valaki. Ha a másik fe­lemet keresem, az olyan szimbiózis, amibe én már nem akarok belemenni. Ezt a hibát még egyszer nem szeretném elkövetni. De ez nem azt jelenti, hogy évek óta egyedül va­gyok, nem fogadtam szüzességet!