Négyévesen már olvasott Deák Kristóf

Szédületesen pörög Deák Kristóf élete, aludni sincs ideje, egyik partiból viszik a másikba, és egyik interjút adja a másik után. A Mindenki című díjnyertes rövidfilm rendező-forgatókönyvírójának ebben az őrületben is maradt ideje felköszönteni szülinapos édesapját.

– És nekem is írt, hogy szeret, puszil – meséli az édesanyja, Enikő. – De úgy igazán még nem tudtunk beszélni vele, majd ha hazajön. Várja Bori is, Kristóf húga, aki látványtervező asszisztensként vett részt a Mindenkiben.

– A Paramount Channelen megy majd az Eszméletlen című tízrészes minisorozata – meséli Bori.

– Abban például rajzolnom kellett neki egy elrontott tetoválást. Miután kiment Los Angelesbe az Oscar-díjátadóra, még ott kint befejezett egy részt. Amikor a Mindenkit forgattuk, láttam, hogy a szereplő gyerekek azonnal megkedvelték. Úgy játszott velük, mint velem régen, amikor még kicsi voltam. Elmentünk a Brassó Utcai Általános Iskolába, ahová Kristóf járt, és amely a külső jelenetekben szerepel a filmben. Szerette volna, ha az egész ott játszódik, de nem lehetett, mert bár az épület 1953-ban épült, azóta felújították. A műanyag nyílászárók például nem passzoltak volna a kilencvenes évekhez. A filmben szereplő osztálytermet Bori segített korhűen berendezni.

– Adott a részletekre, nagyon igényes – magyarázza Enikő, hozzátéve, hogy a Mindenki egy svéd történet, amit egy londoni szobatársa mesélt Kristófnak, a kórusvezető tanár személyisége mégis köthető valakihez az alsó tagozatból.

– Volt ott egy furcsa karakterű tanító néni, aki nagyon kedvesnek látszott, de belül vérfagyasztóan hideg volt. Kristófnak szerencséje volt, az ő tanítója, Márti néni jó természetű, humoros angyal. Imádtam, hogy ő volt mindhárom gyerekünk elsős-másodikos tanító nénije. Kristóf pedagóguscsaládba született, a nagymamái is azok, és én is tanár vagyok. Mindig nagyon jól tanult, jó gyerek volt. Emlékszem, már négyévesen olvasott. Az óvodában már mesét olvasott a többi gyereknek.

– Áldott jó gyerek volt, és most is az – veszi át a szót az édesapa, Csaba. – Amikor öröm­apa voltam az esküvőjén, a beszédemben szerettem volna valamilyen csibészségét felidézni, de nem tudtam. Nem volt. A díjátadón a producer, Ud­var­dy Anna és a tanárnőt játszó Sza­mosi Zsófia mellett egy fekete estélyis hölgy is állt Kristóf mellett. Ő a felesége, Nina Kov, orosz balettmûvész, koreog­ráfusként vett részt a produkcióban.

– Itthon ismerkedtek meg Ninával, akinek az anyukája francia-orosz szakos tanár, az apukája orosz szobrászművész. Nina Párizsban született, kettős állampolgár. Megszerettük, kedves lány – árulta el Enikő. – Na­gyon jó lenne már látni őket!