Hajdú Péter: Ha apám békülni akar, majd megkeres

Letargikus hangulatú interjút adott Hajdú Péter édesapja, József egy magazinnak. Az édesapa ebben arról beszélt, fia nyolc éve nem kereste, még a telefont sem emelte fel, hogy vele beszéljen. József a Best magazinnak azt mondta, egy ősrégi családi vita áll a háttérben, aminek okát nem szerette volna felfedni. Azt viszont igen, hogy öreg már és beteg, nyolcvan is elmúlt, úgy érzi, nincs sok hátra. Ezért békülni szeretne, és megismerni az unokáját, Dávidkát.

A segélykiáltásként is felfogható interjú még az ismeretlenek szívét is meglágyította, apa és fia azonban olyan mély sebeket hordoz magában, hogy talán ez is kevés lesz a béküléshez. A műsorvezető ugyanis hajthatatlannak tűnik. Lapunk telefonon érte utol a külföldön síelő Hajdú Pétert.

– Sokkal komolyabb a konfliktusunk annál, hogy erről a sajtóban lehetne üzengetni, és én nem is szeretnék visszaüzenni neki semmit. Ha komolyan gondolja a békülési szándékot, nyilván meg fog keresni, és ez esetben el fogunk beszélgetni. De szerintem egy ilyet személyesen kell kezdeményezni, nem egy újságon keresztül – mondta Hajdú, aki édesapjához hasonlóan nem kívánta elárulni, mi a lassan egy évtizedes mosolyszünetet okozó vita tárgya.

A problémát ugyan egyik fél sem akarta felfedni, ám Hajdú Péter könyvében, a Mr. Frizbiben kifejtette, szülei válása után úgy érezte, az apja elhanyagolta, nem számíthatott rá, nem segítette őt. Nem festett túl rózsás képet az apjáról, úgy fogalmazott: nem állt előtte apakép. József viszontválaszul elmondta, húsz évre visszamenőleg feljegyezte, mikor, mennyi pénzzel segítette fiát, aki szerinte hálátlanul viselkedett. A konkrét vita is a pénz miatt robbant ki: József állítása szerint vett egy telket Péternek, hogy ott építkezzen. Péter hitelt vett fel, aminek törlesztőrészleteit az apja fizette, majd úgy adta el a telket, hogy Józsefnek nem szólt.

Hajdú viszont könyvében egy egészen más okot jelölt meg. „Az ominózus vita egy családi összejövetelen robbant ki. Az új felesége provokálta a veszekedést, mintha tudatosan tette volna. Annyira minősíthetetlen hangon beszélt velem és édesanyámmal, hogy felálltunk és eljöttünk. A legnagyobb bánatomra a második unokáját, Dávidkát soha nem látta. Amikor megszületett, közöltem vele az örömhírt, és azt mondtam neki, egyedül bármikor eljöhet és meglátogathatja az unokáját. Mi viszont nem megyünk hozzá, és szeretném, ha az új felesége sem jönne hozzánk. Nem értem, hogyan fajulhatott idáig a dolog.”