Bródy János Szörényiről: Olyanok vagyunk, mint az elvált szülők

PUBLIKÁLÁS: 2017. február 17. 04:10

A legendás zenész szerint már nincs köztük feszültség, a közös dalaik pedig összekötik őket.

Fái

A közönség nyomására másfél év után újból színpadra állítja a Játékszín a …Tied a világ! című zenés darabot. Ott lesz Szörényi Levente és Bródy János is, amikor felhangzik 19 legendás Illés-nóta.

Milyen most a viszonya Szörényi Leventével? Van önök közt feszültség?

A feszültségek már feloldódtak közöttünk – mondja Bródy János. – Kicsit olyanok vagyunk, mint az elvált szülők, akiket a gyerekeik egy életre összekötnek. A mi gyerekeink a dalaink. Örülök, hogy Levente is fellép, ő sem hagyta volna ki. Ez már egy nagyon megalapozott barátság, az összes veszekedéssel együtt. A társadalmi helyzet megítélésében közeledett a véleményünk.

Miről is szólt ez a nézetkülönbség pontosan?

Annak idején mindketten a rendszerváltó pártok mellett léptünk fel, aztán a pártok összevesztek, és ez ránk is hatással volt. Ma már egyik sincs a palettán. Mindketten szabad magyar zenészek vagyunk, ebben egyetértünk.

Milyen érzés látni itt a fiatalokat, ahogy őrült lelkesedéssel próbálnak, énekelnek, boldogok, hogy benne lehetnek a darabban?

Örülök, hogy a mostani nemzedéket is érdeklik a dalaink. Rendkívül jó érzés, hogy ennyi év után több generáció számára is élményt, tanulságot jelentenek. Különösen, hogy ebben a tiszavirág életű műfajban, amiben feltűnnek, majd rövid időn belül el is tűnnek sztárok. Ezért is tölt el boldogsággal, hogy a könyvnapra kiadják dalszövegeim teljes gyűjteményét. Azok a dalok is benne lesznek, amik itt elhangzanak. Külön öröm, hogy a mai napig érvényesek a bennük lévő mondanivalók.

Sok gyerekük van

Ha a Szörényi–Bródy szerzőpáros elvált szülőkként tekint magára, akkor érdemes megnevezni párat közös gyermekeik közül is. Az Illés és a fonográfos időkből csaknem kétszáz közös dalt jegyeznek, Szörényi zeneszerzőként, Bródy szövegíróként. De közös mû a Kőműves Kelemen (1981), az István, a király című legendás rockopera (1983), a Fehér Anna (1988), A kiátkozott című rockballada, és a Veled, Uram! című rockopera, amit nemrég az Operettszínház is a műsorára tűzött.

Ez már szépirodalom.

Azt szoktam mondani: zenei irodalmi iparművészet. De kétségkívül művészet. A XX. század második felét nehéz megérteni a rockzene nélkül.

Ezért is harcolt a Bors, hogy legyen Nemzet Zenésze díj is, a Nemzet Művésze és a Nemzet Színésze mellett. Emlékszik, ön is támogatta?

Hogyne emlékeznék, nagyon jó kezdeményezés volt! Hol tartanak vele?

Elvéreztünk a politikusokon.

Kár, mert könnyűzenészek valóban kimaradnak a Nemzet Művésze kategóriából. Egyébként tudja, mit írtak a New York Timesban, amikor Dylan irodalmi Nobel-díjat kapott? Bob Dylannak nincs szüksége Nobel-díjra, a Nobel-díjnak van szüksége Bob Dylanre.

Visszatérve a ...Tied a világ!-ra, Puskás Peti most került be a darabba. Ismeri őt? Figyelemmel kíséri a fiatalokat?

Hogyne! Új erőkkel gazdagodott az előadás, Petit nagyon tehetségesnek tartom. A zenekara, a The Biebers együttes és a Margaret Island közt van átfedés a zenészek közt. Én a Margaret Island távoli mentora voltam, figyelem a működésüket.

Elég mozgalmas éve volt, tud már lazítani?

Lassan befejeződik az az év, ami a 70. életévemet jelenti. Rendkívül sok programon vettem részt, a legnagyobb a szülinapi koncertem volt az Arénában. Közkívánatra létrejött a Ráadás című lemez, ami a koncertre aranylemez lett. És a koncertről is megjelent pompás kivitelben egy dvd két cd-vel.