Szerelmének köszönheti Tóth Gabi, hogy önmagára talált - interjú

Folyamatosan pörög: a nyári nagykoncertek után most klubfellépések. Melyiket szereti jobban?

Mindkettőt szeretem, mindkettőt másért. A fesztiválozók például  nem biztos, hogy vevők egy gitár- vagy dobszólóra, mások viszont épp ezért jönnek el a klubbulinkra. Amit sajnálok, az, hogy napjainkban erősen haldoklik a klubélet. Pedig a budapesti Orfeumban is, ahol Verával lépünk fel a SisterAct című műsorral, igazi minőségi szórakoztatás folyik.

Egyre többen hangsúlyozzák az élő zene fontosságát. Mi a véleménye erről?

Én is közéjük tartozom. Elmúltak azok az idők, amikor félplayback haknikon vettek részt az énekesek. Ahhoz, hogy valódi értéket tudjunk közvetíteni, nélkülözhetetlen az élő, közvetlen kapcsolat a közönség és a zenészek között. 

Ez a folyamatos jelenlét nem kimerítő?

Alapvetően nem, mert ez olyan szakma, amit szeret csinálni, aki benne van. A pályám elején viszont előfordult, hogy belekényszerítettek olyan stílusokba, amelyek nem százszázalékosan illettek hozzám. Ez megnehezítette a munkámat, és talán kimerítő is volt olykor, de most végre azt mondhatom, hogy megtaláltam azt a vonalat, amely igazán a sajátom, és amely bennem volt már a kezdetek óta. Régen én voltam a rocker lázadó, de sokan nem tudják, hogy emellett néptáncoltam, népdalokat énekeltem, és valójában az a világ volt az, ami felé a szívem húzott. Alapvető igény volt bennem mindig erre, és amikor évekig nem tudtam elmerülni a folklórban, kiüresedtem. Az utóbbi néhány év­ben kezdtem el egyre önazonosabbá válni, és végül Trap Kapitány segítségével sikerült visszatalálnom önmagamhoz.

Ezek szerint erősen inspirál – ez a zenédben miként nyilvánul meg?

Megszületett egy új projekt, ami formabontó, és teljesen eltér a tő­lem megszokottól. Egy „brandet” építünk közösen, a Totova nevű formációnkban én írom az énektémákat, a párom pedig a dalszöveget. Különféle egzotikus hangszerek használatával szeretnénk létrehozni egy új hangzást, amely bemutatja a különféle népcsoportok egyedi zenei világát. A kö­zeljövőben a Comet-díj-átadón hallhat minket először a közönség, ott mutatjuk be ezt az eddig is­me­ret­len ar­cunkat.