Rubint Réka kívánsága: Keverjék össze a hamvaimat Norbiéval!

Hétfőn ünnepli 14. házassági évfordulóját a Schobert házaspár. Szerettük volna kipuhatolni, milyen ajándékkal lepik meg egymást, de természetesen keresztülhúzták a számításainkat.

– Egy gyönyörű szép órát kaptam, mert az idő felbecsülhetetlen érték – újságolta Réka lelkesen, majd hozzátette:

– Norbi nem tudja az ajándékot eldugni, képtelen a titkolózásra. Ő az a típus, aki azonnal megmutatja a meglepetést. Én viszont képes vagyok, úgyhogy tőlem nem kapja meg előre. Olyan cuki, úgy figyel rám. Szerintem az a csodálatos, amikor úgy fi­gyelsz a másikra, hogy tudod, mire vágyik. Egyszer egy elejtett megjegyzésből rájöttél, mi az álma, és megszerzed. Az ajándék, amit tőlem kap, pont ilyen. Ennyi év után már nagyon nehéz meglepetést szerezni, de meg kell próbálni. Olyan boldog vagyok.

Réka és Norbi tizenöt éve ismeri egymást, tizennégy esztendeje boldog házasok. Pontosan tudják, hogy az ő kapcsolatuk mitől működik.

– Sok mindenen átmentünk együtt emberileg és az üzletben is. Ez egy kipróbált kapcsolat – folytatja Réka. – De ennyi idő után is igen heves szerelmi hullámokat élünk meg.

– Örök szerelem nincs, de a szenvedély vissza tud térni – veszi át a szót Norbi. – Az a legfontosabb, hogy szeressük egymást. Csodák nincsenek. A há­zasságban az a lényeg, hogy mi van a lila köd után. Mi van az­után, ha eltelt hétszáz reggel, hétszáz este? Szövetség.

Mindketten egyetértenek ab­ban, hogy a házasságban a szövetség a legfontosabb, és ez náluk megvan.

– A bajban, például amikor jött a válság, és ránk szállt a Gazdasági Versenyhivatal, vagy Norbi szívműtétjekor, ott voltunk egymásnak. A bajban mutatkozik meg, hogy ki milyen ember. Minket ezek a nehézségek, mélypontok még erősebbé tettek. A bajban úgy összezárunk, mint a teknős meg a páncélja. Sosem tudnám magára hagyni Norbit. Ez a gyerekeknek is fontos. Vacsoránál öten ültünk az asztalnál, amikor Norbika – ő a legérzelmesebb közülünk – azt mondta: anya, olyan jó, hogy egy család va­gyunk, és hogy szeretjük egymást. Az apjuk a nap bármelyik pillanatában átölel, ha ők ezt látják, boldog mosoly van az arcukon.

Norbi állítja: ma Magyarországon minden második házasság válással végződik. Ez régóta így van és ez a szám csak nő.

– A házasság a lila köd után kezdődik – magyarázza –, s nem arról szól, hogy a szerelmet legalizáljuk, hanem arról, hogy életreszóló szövetséget kötünk, hogy egy család legyünk. Ami a lila köd után jön, sokkal jobb.

– Igen ez így jó – bólint rá Réka. – Bármikor, bármiben számíthatunk a másikra. Tizennégy év hosszú idő. Olyan érdekes, ha rágondolok Norbira, megcsörren a telefonom, felhív. Ha elkezdek írni neki egy SMS-t, közben kapok tőle. Ennyire egy hullámhosszon vagyunk. Nem értem, hogy tudnak emberek húsz-harminc év után elválni. Hogy éli túl az elhagyott fél? Nekem csak egy kívánságom van: ha itt az idő és végső nyugalomra helyeznek, akkor hamvasszanak el és a hamvaimat majd keverjék össze Norbiéval. Ez a kívánságunk, mi így akarjuk. Most is így alszunk, egymásba bújva, összefonódva. Külön nem tudom elképzelni.

– Én sem – erősítette meg szerelme mondanivalóját Norbi.