Adyt szavalt Csuja a tehenészeknek

Csuja Imre Hajdúnánáson született, egy szegény parasztcsalád sarjaként, de a rétek helyett inkább a színpadra vágyott.

– Az elején nem jártam iskolába, a nagymamámmal időztem, mert ő volt kéznél. Időmilliomosok voltunk, így verseket tanított nekem. Ezek segítettek át a gyomlálás nehézségein. Nagyon meg akartam szabadulni a mezőgazdaságtól, és tizenhét évesen eldöntöttem, színész leszek. A szüleim viszont ezt nem akarták, ezért a bölcsészkarra jelentkeztem, ott is elmondtam, hogy színésznek készülök, nem is vettek fel – mesélte Csuja, aki ezután népművelőnek állt, és előfordult, hogy parasztokat ké­szített fel kulturális vetélkedőre. – A tehenészekkel bajban voltam. Ők hajnali kettőkor kezdtek, így mit volt, mit nem tenni, felültem velük a buszra. Amíg mosták és fejték a tőgyeket, én Ady-ver­seket szavaltam nekik. Majd jött négy boldog, gyommentes év a Színművészeti Főiskolán, aztán egy rövid esküvő hosszú házassággal és egy kertbolond feleséggel. Nem szabadultam a gyomoktól. 

Felesége parasztházra és kertre vágyott, így a színész beadta a derekát.

– Minden talpalatnyi helyet kihasználtunk, vetettünk, szántottunk, arattunk. Még túlterme­lési válságunk is volt, boldog-boldogtalannak tököket adtunk. Előfordult, hogy pesti zöldségesekkel folytattam cserekereskedelmet. Én adtam nekik patisszont, ők adtak őszibarackot – mondta Csuja, majd hozzátette, életkorukra tekintettel eladták vidéki kertjüket.