Havas Henrik: Öltözködni és beszélni sem tudnak a politikusaink

Gyönyörűek az unokái. Nagy boldogság lehet, hogy önnel töltik a nyarat.

Sokszor elmentünk együtt nyaralni Olaszországba, a tengerhez, de mióta az óceán partján laknak, azt mondják, hagyjam őket békén a tengerrel. Ez a nyár az ismerd meg hazádat jegyében telik. Voltak a Szegedi Szabadtérin, Hévízen, Keszthely környékén, a visegrádi várjátékokon. Egy sziget, Tenerife után nekik ez nagy élmény. Ott nincs négy évszak, lombhullás, csak pálmafák vannak, ahhoz képest a Pilis, a Dunakanyar maga az édenkert. Na persze elsôsorban játszani jönnek, majd minden este bridzselünk.

Zsófi még mindig megveri?

Mondjuk úgy, hogy jobb a lapjárása…

Hogy van a felesége?

Úgy látom, megvan. Enni ad. Negyvenkét éve vagyunk házasok, bár amikor megoperáltak, úgy tûnt, hogy vége.

Most hogy van?

Most voltam kontrollon, teljesen rendben vagyok.

A napokban meghalt Esterházy Péter és Somló Tamás.

A korosztályomból egyre többen halnak meg vagy tűnnek el. Képernyőn közülük már nincs senki. Rosszul érintenek ezek a halálesetek. Hatvan fölött egyre többen mennek el. Én is hatvan fölött vagyok. Gálvölgyivel megbeszéltük, hogy iszogatunk a lánya esküvőjén, erre kórházba került. Ez is rosszul érintett. Egy férfi hetven körül ijed meg az öregségtől. Egy nő már harminc körül feladja.

Ezt elengedtem a fülem mellett… Ön viszont remekül néz ki!

Tudom. Mondják is, simán letagadhatnék tizenvalahány évet. Nem is velem van baj, hanem a kortársaimmal. Annyi elhanyagolt öregembert látok! Sajnos. Életem egyik legmegdöbbentőbb élménye volt, hogy pár éve Hamburgban egy hétköznap elmentünk ebédelni. Elég jó helyre, ahol a hölgyek elegánsan felöltözve, az urak öltönyben ültek. Mintha filmet néztem volna. Arra gondoltam, én is így szeretnék nyugdíjas lenni. Miamiban is hasonlót tapasztaltam. A konditermek napközben 60-70 évesekkel vannak tele. Elegánsak, boldogok, sportolnak, szórakoznak. Nálunk esetlen öregemberek, centrumos nejlonszatyorral, bizonytalanul várják a buszt. A magyar nyugdíjasoknak a kelet-európai nyomor jut. Ez nagyon szomorú.

Térjünk vissza oda, hogy megúszta ezt a rohadt betegséget.

Iszonyú szerencsém volt! Az egész azon múlt, hogy Havasnét vártam Ferihegyen, és késett a gépe. Míg vártam, beszélgettem egy régi rádiós kollégámmal, Kálmán Zsuzsival, aki a gasztroenterológus férjét várta. Rosszul néztem ki, görcsölt a hasam, megbeszéltük, hogy kivizsgál. Akkor még nem tudtam, hogy a vastagbélrák népbetegség. Nem voltam rákos, csak a szövetekben találtak daganatos sejteket. De teljesen elmúlt, nem volt szükség kemóra. Cukorbeteg lettem, mert a hasnyálmirigyem egy részét is eltávolították. Mérem a cukrom, szúrom magam, komolyan veszem, de különösebb előírások nincsenek. Hetvenkilósan jöttem ki a kórházból, most 80-85 vagyok.

Somló a barátja volt?

Soha életemben nem beszéltem vele, nem csináltunk interjút. Ismeretlenül is kedveltem, megrázott a halála. Nem hiszem, hogy lett volna közös témánk. A zenészeket zárkózott embereknek ismertem meg, nem kerestem a társaságukat. Inkább a festôkkel értem meg magam, talán mert képeket is gyûjtök. Magamon kívül egyébként nem nagyon kedvelek senkit.

Vicces! Biztosan vannak olyanok a politikusok, művészek közül, akikkel jól elvan.

Kunczéval jót lehet beszélgetni, Gálvölgyivel tényleg úgy vagyunk barátok, hogy évente egyszer meglátogatjuk egymást és az egy évig elég is. A minap Dévényiék voltak itt, velük bridzselni szoktunk.

Ellenük nyer?

Jó közepesen játszom. De semmi olyanba nem fogok bele, amit nem fejezek be. Például életemben nem jártam angolórára. Annyit meg tudok kérdezni külföldön egy csinos nőtől, hogy: are you busy tonight? (Elfoglalt vagy este? – szerk.). Havasné nem nevetett akkorát, mint maga. Nem a humorérzéke miatt szeretem Havasnét.

Hanem?

Millió más miatt. Jellemző a negyven valahány éves házasságunkra, hogy a múltkor megyek kocsival, és közben hallgatom a Klub Rádiót. A műsorvezető egy pszichológussal beszélget, aki azt mondja: maguk, riporterek mindig azt kérdezik, lehet-e barátság férfi és nő közt. Miért nem azt kérdezik, lehet-e barátság férj és feleség közt? Rögtön felhívtam Havasnét, gondoltam megkérdezem tőle: lehetünk-e barátok. Felvette, és annyit mondott a telefonba: „Már megint mit hagytál itthon?” Ezekután fel sem vetettem a dolgot.

Havasné egy csoda.

Sokan szeretik.

Nem is értem, miért nem hagyta el magát.

Ő is bridzsel minden második héten a barátnőivel. Mindhárom elvált, magányos. A múltkor félfüllel hallottam, ahogy arról beszélgettek: valahol irigylik Havasnét, hogy ilyen jó humorú, művelt férje van. Erre ô azt mondta, hogy 17 évesen nem a mûveltségembe, hanem az illatomba, a magas, vékony fiúba szeretett bele.

Hogy ismerkedtek meg?

17 évesen ugyanabba a házba költöztünk Zuglóban. 

Aztán mi lett?

Mindent elsöprő szerelem. Intim részleteket nem mesélek. A szalagavatóján az egyetlen lány volt, aki virágcsokrot kapott. Tőlem! Irigyek voltak rá a többiek. Emlékszem, a Danubius Művelődési Házban volt a bulijuk, ahol Máté Péter énekelt. Hagyjuk Havasnét, térjünk vissza Esterházyra. Irigyeltem, hogy valódi profi író.

Ezt hogy érti?

Kézzel írt. Én hírszerkesztő voltam, kész mondatokat kellett diktálni időre, ezért csak diktálni tudok. Belőlem hiányzik az az alázat, a profizmus, ami benne megvan. Meg sok minden más is hiányzik… De ahhoz képest 24 könyvet lediktáltam! És most is írok.

Ezúttal mit?

Titok. Nem kiabálnám el. Ez most valódi regény, szépirodalom. De ezért még Nádas Péternek nem kell reszketnie! Most ehhez van kedvem.

Van még valami restanciája?

Hawaiira még el kell vinnem Havasnét. De igazából Erdélyben érzem jól ma­-
gam, ott szabadnak ér­zem magam. Márait rendszeresen olvasom, mindig van egy kötete az asztalomon. Ô azt írta 1952-ben: azt ne higgye valaki, ha eltakarodnak a kommunis­ták jobb lesz, mert akkor jönnek majd a félművelt sunyi, mohó parasztok. Ku­korelly Endre ehhez még hozzátette: ez a mostani gazdasági és politikai elit sem enni, sem öltözni, sem viselkedni nem tud. Hozzáteszem, hogy beszélni sem! Ez nekem fáj.