Kern neje kiakadt: elítélték a motoros rablót elgázoló nőt

Négy évvel ezelőtt hónapokon át tartotta rettegésben a budapesti Kolosy tér környékét két rabló, akik jellemzően egyedül közlekedő nőket raboltak ki úgy, hogy a robogóval a dugóban araszoló kocsik mellé álltak, ha táskát láttak az első ülésen, egy kővel betörték az ablakot  és kikapták az értékeket. 2012 decemberében K. Andrea autóját is a leírt módon rabolták ki, a nő azonban másként reagált, mint mások, gázt adott és a támadói után eredt. Az üldözésben több autót összetörtek, aztán egymással is ütköztek, a motor elcsúszott az aszfalton, amiről az utas lerepült, és a kórházba szállítás közben életét vesztette. A rablótársa segítségnyújtás nélkül elmenekült a helyszínről, napokkal később kapta el a rendőrség. 

K. Andreát először halált okozó közúti veszélyeztetéssel vádolta az ügyészség, első fokon kedden hoztak ítéletet. 

Eszerint a vádlott bűnös közúti veszélyeztetésben és rongálásban, ezért egy év börtönre, ezt két évre felfüggesztve ítélték, a jogosítványát pedig két évre bevonták. 
A rablók egyik korábbi áldozata volt Kern András felesége, Judit asszony is, aki a Borstól értesült az ítéletről. 

– Szerintem ez az édesanya nem ölni indult, sokkos állapotban lehetett, a táskája után hajtott – meséli Judit.  

– Eh­hez képest most őt ítélték el. Nehezen értelmezhető ítélet, ha a bírák is átélték volna azt a sokkot, amit a berobbanó ablak zaja okoz, azt a tehetetlenséget, amikor fényes nappal kirabolnak, és nem tehetünk ellene semmit… meggyőződésem, hogy másként ítélkeztek volna. A véleményem az, hogy ez a hölgy nem érdemelt volna semmilyen büntetést, nagyon sajnálom, hogy ez történt vele.

K. Andrea, akinek a tárgyalás során végig egy padon kellett ülnie az életben maradt motoros rablóval, a következőt mondta a Borsnak: 

– Elképesztő az ítélet, ahogy elképesztő ez az eljárás is – magyarázta. – A bíró azzal érvelt, hogy aki kocsit vezet, az nem lehet ideges, ezért vette el két évre a jogosítványomat négy évvel azután, hogy kiraboltak fényes nappal. Az ablakom betörése és a végső pillanat között nem telt el egy perc sem… ennyi idő alatt döntöttem, cselekedtem. Nem akartam senkit bántani, engem bántottak, ösztönből cselekedtem, a táskám után mentem. Természetesen fellebbezek, és bár úgy bánnak velem, mint egy bűnözővel, kitartok a végsőkig az igazam mellett.