„Mostantól akkor így nézek ki?” – tette fel magának a kérdést a tükörbe nézve.
Janicsák Veca blogjában beszél arról, hogy milyen érzés volt először tükörbe nézni első gyermeke születése után. Íme:
„(...) Azt hiszem, akinek van már csimotája, annak mondanom sem kell, hogy a szülés utáni első tükörbe nézés érdekes keveréke a döbbenetnek (Mi ez az izé itt, a hasamon?!?) és a teljes elkeseredésnek (Mostantól akkor így nézek ki?). Személy szerint én csak álltam tátott szájjal, és azon töprengtem, hogy »remek, mostantól Micimackónak hívathatom magam«. Ez az apróbetűs rész, amit nem olvastunk el, és ezért most csak állunk és nézünk, mint az a bizonyos Rozál a mozgófényképszínházban.
Aztán kérdezgetjük a többi anyukát, hogy ugyan miért nem említették ezt az aprópötipicike tényt, hogy életünk értelmének világra hozatala után úgy fogjuk érezni magunkat a bőrünkben, mint egy félig leeresztett felfújhatós gumimatrac, amit Pistike a Balatonban hagyott órákig, ezért lötyög benne valami víz, kiszívott a nap és nyeklik-nyaklik a szélben.”
