Kínos közjátékkal tette emlékezetessé Lőrinczy György igazgató a Marie Antoniette premierjét.
A szemtanúk szerint a Budapesti Operettszínház vezetője minősíthetetlen hangnemben ordított nyugdíjaskorú munkatársával akit végül el is bocsátott. Kirohanásának a nézők is fültanúi lehettek. Hadics Julika már 35 éve nézőtéri felügyelőként dolgozott a teátrumban már Feleki Kamil, Latabár Kálmán és Honthy Hanna tündöklésének idején is. Péntek este azonban Julika néninek mennie kellett.
A balhé a Marie Antoinette című darab szünetében robbant ki: a nézők majdnem lekésték a második felvonást, ami miatt joggal háborodott fel az igazgató. Hogy miért? Arra mindenki másként emlékszik:
– Az elbocsátás stílusáért a Facebookon és személyesen is elnézést kértem Hadics Julikától. A dühömet és a döntésemet azonban továbbra is messzemenően indokoltnak tartom. Hiszen ugyanaz a szarvashiba már harmadszorra történt meg egy kiemelt eseményen, amiért korábban már többször figyelmeztettem! Az igazság az, hogy a hölgy 2013 óta nem volt a színház alkalmazottja – családi kötődési miatt ajánlottuk a nézőteret üzemeltető alvállalkozónak. Megfogadtam, hogy soha többet nem veszek figyelembe ilyen szempontokat, és ha valaki már nem tudja megfelelően végezni a munkáját, az nem tevékenykedhet a
színházunkban. Az ominózus estén, amikor feladata szerint neki egy problémát kellett volna elhárítania a
nézőtéren, ő keresztrejtvényt fejtett az irodájában. Ez a tény. A szakmai konfliktus részletei nem úgy történtek, ahogy az esetnél jelen nem lévő családtagok a közösségi oldalon leírták, de ezek a belső ügyek nem is egy ilyen fórumra tartoznak.
Julika néni unokája, Annamária szerint méltatlanul bántak el a mamával:
„Már jó ideje nem működik a közönséghívó, ezt többször is jelezte a nagymamám. A pénteki napon a beengedés megtörtént, az előadás szünetében ismét szólt, hogy a belső vonalon hívják fel, hogy időben be tudják engedni a nézőket. Ezt a telefont várta, és mivel harmincnégy éve mindig újságok és keresztrejtvény van az asztalán egy sort megfejtett belőle. Ekkor lépett be az igazgató, és minősíthetetlen hangon egy csengőt rázva a kezében őrjöngött.
