Így jellemzi kollégáit könyvében: Demjén Rózsiról: Néha annyira hazavágta magát, hogy elmaradt a buli, de ilyen nem volt sok, mert valamilyen kivételes képességgel bírt, ha fel tudott menni a színpadra, végigénekelte a bulit. Vikidál Gyuláról: Sajnos azt kell mondanom, hogy a jellemtelenség szinonimája az ürge. Most playbackkel járja az országot, beteszi a CD-t és tátog, amit nem tud elénekelni, azt eltáncolja.
Másokat sem kímélt például Zalatnay Cinit: Komoly versenyző volt. Erdélyben vett nagyon szép irhakabátokat, amiért az észteknél vagy a letteknél egy sarkiróka-kabátot kapott. Elcserélte őket. Cini meg kiment Londonba, ott adta el a bundákat. Som Lajos is kapott: Az égvilágon semmit nem tud a hangszerén.
Botránykönyv lett Schuster Lóránt Kaptafa című könyvéből, köszönhetően annak, hogy számos ismert embert negatív színben tüntet fel. A Bors azt kérdezte a zenésztől, hogy miért rondított a saját portájára?
– Tele van az egész műfaj hazudozásaival a butykosom. Rólam és a zenekaromról is számtalan hazugság forog közszájon. Rengeteg hülyeséget írtak rólunk. Arra gondoltam, ez csak fokozódni fog, ha egyszer meghalok. Számvetést készítettem, és ez lett belőle. Annak idején Bergendy István azt mondta nekem, hogy a szakma véleményével egyáltalán nem kell törődni.
– Igaza volt. Nem érdekel, ki mit gondol. Egyébként is csak olyat írtam, amit személyesen láttam, átéltem. Ha az illetők hazugságnak ítélnék, miért nem álltak ki, és cáfolták meg egyenként az állításaimat? Hát mert nem tudják! Inkább kussolnak! A legnagyobb bajuk, hogy eddig jó színben szerepeltek a közönség előtt, és kiderült, nem is olyan jók. Közismert tényeket írtam, és még fogok is – mondta indulatosan a rocker, aki tervezi a folytatást. A Faszög című könyve a zene és a politika kapcsolatáról fog szólni.
A P. Mobil együttes tagjának nemcsak a zenésztársaival, hanem a nőkkel is meggyült a baja. Tizenkilenc évig nem beszélt a középső gyermekével, Katinkával. Erről így mesélt a Borsnak.
– Szokásos jelenség. Az elvált szülők egyike, történetesen a kislány anyukája mindent megtett, hogy ne találkozhassunk. Bíróságra jártam, harcoltam érte. Már felnőtt, és a betegségem újra összehozott minket. Nincs szerencsém a nőkkel. Végtelenül bosszúállóak. Most ugyanez ismétlődik meg a kilencéves kisfiammal. Jánoskát karácsony előtt láthattam, előtte fél évig nem – mondta.
Schuster Lóránt 2014 óta küzd bél- és májdaganattal. Túl van több operáción, kemoterápián. Január 20-án pedig újra kórházba vonul.
– Rendbe rakják a hasfalam, ami most húsz centi hosszan nyitott. Hálót tesznek bele, meg valami disznóalkatrészt. A végén talán röfögni is fogok. Lelkileg pedig erőt ad a munka.
