Caramel megríkatta a szerelmét

Már-már hagyomány, hogy Molnár Ferenc Caramel teltházas koncerttel búcsúztatja az évet. A 2005-ös Mega­sztár-győztes idén is csordultig töltötte a Papp László Budapest Sportarénát, de tizenkétezer ember társaságában is bensőséges hangulatot teremtett például azzal, hogy a Szállok a dallal című első slágerét a gigantikus színpad helyett a nézőtér sorai között állva adta elő. Nem kevésbé intim pillanat volt, amikor a Te vagy az a lány című nótája közben Szilvire pillantott, aki könnyeivel küszködve énekelt vele.

– Nagyon büszke vagyok Ferire, ezt egyszerűen nem lehet szavakba önteni – csuklott el Szilvi hangja a koncert után az öltözőben, ahol a pár interjút adott a Borsnak. Azt is elárulták, hogy az énekes egy időre háttérbe szorítja karrierjét a család kedvéért.

– Alkotói szabadságra megyek, de nyilván nem játszhatom el a közönségemmel, hogy se dalt, se koncerteket nem kap tőlem 2016-ban. Az elmúlt három évben nagyon kevés időm jutott arra, hogy elmélyedjek a dalszerzésben úgy, ahogy azt szeretném, így jövőre sokkal kevesebb lesz a fellépéseim száma, és amit elvállalok, az különleges alkalom lesz.

A másik fontos szempont az, hogy nagyon hiányzik a kislányom, a feleségem, a szüleim, a családom – nyúlt Szilvi ke­zéért az énekes, akin érezhető, bolondul kislánya gyönyörű édesanyjáért.  

Nem csak a magánéletben, a munkában is teljes az összhang közöttük. Szilvi sminkesként dolgozott a produkcióban, amelyben Pá­pai Joci és bandája volt az előzenekar, majd az est folyamán a Wellhellóból jól ismert Diaz, és Radics Gi­gi is feltűnt Caramel mellett.

– Ők az életem részei, nem volt kérdés, hogy felkérem őket. Joci ezer éve a barátom, Diaz is tíz éve töretlenül mellettem áll, Gigit szintén évek óta mondhatom barátomnak. A legjobb énekesnő Magyarországon, nagy álmom volt vele énekelni.

Az este nem csak a közönség számára tartogatott meglepetéseket. A 33 éves énekes könnyeivel küszködött, amikor Lélekdonor című száma közben a tömeg mobilok segítségével fényárban úsztatta a nézőteret.

– Csodás volt a kö­zönség, és bizony össze kellett kapnom magam, amikor megláttam a színpadról, hogy a koncert vé­gén fénybe borul a nézőtér – mesélte elérzékenyülve az énekes, aki boldogan tapasztalta, hogy koncertje a béke szigete volt.

– Szétnéztem, és azt láttam, hogy ott ül három cigány ember, mellettük két magyar, emitt ázsiaiak, ott meg színes bőrűek. Kell ennél nagyobb dolog? Egy olyan feszült világban, ahol folyamatosan csak a különbségekről beszélünk, ez az este számomra felért egy csodával.