– Harmincöt közös évet nem lehet csak úgy a kukába dobni. A szüleim jelenleg valóban nem élnek együtt, ám ez nem jelenti azt, hogy el fognak válni – jegyezte meg némi reménnyel a hangjában Vera akkoriban.
És lám, Vera most saját könyvében emlékezik vissza erre a nehéz időszakra. Kissé rövidítve adjuk vissza sorait:
„A szüleimnek is meg kellett találniuk önmagukat. Annak idején ők is beleestek a fiatalkori szerelembe… Be kellett pótolni a kimaradt élményeket, élethelyzeteket, és ezért nemrég külön utakra sodródtak. Anyu partikra járt, apu pedig szenvedett. Egy férfinak kicsit nehezebb, ha egy asszony vet véget a kapcsolatnak. Amikor harmincöt évig együtt főznek, mosnak takarítanak helyetted… Apunak meg kellett tanulnia önállónak lenni, és nagyon büszke vagyok rá, hogy sikerült neki” – írja könyvében Vera, aki állítása szerint mindvégig tudta, hogy a szülei egymásra fognak találni.
„Csak hagyni kellett őket a saját tempójukban haladni. Nem is olyan régen beigazolódott, amit mindig is tudtam. Újra együtt van a család. Büszke vagyok a szüleimre, hiszen végre úgy önállóak, hogy közben nem zavarják egymást.”
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.