Szakításának bejelentése után pár nappal már színpadra állt Szulák Andrea, aki minden erejét összeszedve próbálta leplezni bánatát, de nem sikerült. A koncerten kikívánkoztak belőle a szomorú szavak.
Most először lépett színpadra Szulák Andrea azóta, hogy a hét elején bejelentette a drámai hírt: tíz év után véget ért a kapcsolata kislánya édesapjával. Ahogy a Bors megírta, féltékenység és pénztelenség is lehetett a szakítás oka.
A szerda esti dzsesszkoncerten – ahol a Bors munkatársa is jelen volt – a művésznő nagyon visszafogottan, halvány sminkben, talpig feketében jelent meg. Mozdulatai gyengék, kissé megfáradtak voltak, de mégis az erős nő benyomását akarta kelteni a pódiumon. Egész este érezhető volt az emberfeletti küzdelem, amivel igyekezett palástolni lelki bánatát, de szomorúsága így is szinte kézzel fogható volt a pesti mulató közönsége számára.
Az énekesnő sokat sejtető gondolatokkal vezette fel a dalokat, ami a közönség soraiban megértő fülekre talált, és az est folyamán mindenki osztozott az összetört szívű mûvésznô bánatán. Eddig csak sejteni lehetett, mi állhat a bombaként robbant szakítás hátterében, de a beszédes dalválasztások és felvezetők után aligha férhet hozzá kétség: párja hűtlensége miatt ért véget a kapcsolatuk.
– Most nincs nagyon hozzáfűznivalóm a történtekhez, a következő dal a Mellékutcán – kezdett bele mélabúsan Andi Horváth Jenő titkos románcról szóló nótájába, aminél kifejezőbb talán nem is szerepelhetett volna a repertoárjában. A dal és a való élet közti párhuzam mindenki számára egyértelművé vált, így feszült csendben hallgatta végig a közönség a szomorúsággal teli előadást.
– Előbb-utóbb minden jónak véget kell érnie – folytatta lesütött szemmel gondolatait az énekesnő a szám után, s mindenki értette, mire gondol. Majd felcsendült Vincze Viktória Téged nem felejtlek el míg élek című régi nagy slágere, ami egy elmúlt nagy szerelem fájó emlékképeit dolgozza fel. Andi teljesen átadta magát a dalnak, majd a műsor szünetében azonnal az asztaloknál ülő barátaihoz sietett, akik hosszú perceken át ölelték és simogatták. A közönség pedig csodálta, hogy magánéleti válsága kellős közepén is úgy érezte: a zene a gyógyír számára, és eszébe sem jutott lemondani a felkéréseit.
A Bors is szerette volna megszólaltatni a művésznőt, de sem a koncertről, sem a szakításról nem kívánt még nyilatkozni, visszasietett a barátaihoz.
